Ezek a fel-le kategorizálásokat nem találjátok ártalmasnak, mintha az ember egy fogyasztható termék lenne?

A világon nem változtathatsz!

A csodára pedig várhatsz!

"Ezek a fel-le kategorizálásokat nem találjátok ártalmasnak, mintha az ember egy fogyasztható termék lenne?"

Szerintem nem erről van szó, hanem például egy elhízott, kopaszodó, pocakos úr, aki nem ad a megjelenésre, pénzügyi problémái vannak, akkor nincs esélye egy huszas éveiben járó topmodelnél, mert "más kategória".

"Miért nem lehet hasonló szinten két eltérő egzisztenciájú ember, hogyha személyiségileg jól kijönnek"

Lehet, számtalan példa van rá, de ebben az esetben a rosszabb exisztenciájú ember általában valamiben kompenzál, legyen az külső vagy belső tulajdonság.

"Ráadásul az ember mivel társaslény sokkal sikeresebb tud lenni bármiben, hogyha van párja akit szeret"

Értem amit írsz, de arra veszélyes kapcsolatot építeni, hogyha összejövünk "hátha" összekapja magát, mert könnyen két szék közé esel. Ne akard a másikat megváltoztatni, azért lépj vele kapcsolatba amilyen, hiszen ha valaki miattad, a kedvedért változik, nagy valószínűséggel csak ideiglenes történet lesz.

Egyrészt baromira nem igaz, hogy az emberek forintra kiszámolják, hogy ki mennyit ér. Csak az ismeretségi körömben számos olyan példát látok, ahol az egyik fél vagyonosabb/többet keres, és minden jel szerint nagyszerűen megvannak.

Ugyanakkor társadalmi osztályok léteznek, és bármennyire fáj is ez egyeseknek, a vezérigazgató és a takarítónő, az alkotmánybíró és az útépítő munkás, az egyetemi professzor és a műkörmös, az agysebész és a kutyakozmetikus NEM passzolnak egymáshoz. A végzettség és a foglalkozás természetesen nem határoz meg 100%-ig egy embert, de nehogymár mindegy legyen, hogy az ember mivel tölti a napjainak egyharmadát. Nehogymár mindegy legyen, hogy komoly tanulással, szorgalommal és kemény munkával mit ért el az ember.

És félreértés ne essék... A takarító, az útépítő, a mükörmös és a kutyakozmetikus lehet nagyszerű ember, nagyszerű személyiséggel. Csak asszem nem olyasvalakivel találnak, aki a fél életét az intellektuális/szakmai fejlődésre tette fel.

Az egyenlő bánásmód nem azt jelenti, hogy az emberek minden jöttmenttel össze kell bútorozzanak.

A törvény előtt egyenlő mindenki, az emberek magánélete és preferenciái pedig TABU.

Én egyet értek veled, kérdező. A túlzott külsőségek, kategorizálás ártalmas, főleg magára nézve.

Az ember saját magának ad korlátokat, ha mindent így becímkéz magának. Én is a személyiséget, a passzolást látom a legfontosabbnak hosszútávon. (Ebbe már eleve nyilván bele tartoznak némileg a hasonló gondolkodás és értékrend, ergo fölösleges további kategóriákat gyártani..) Elég depresszív, hogy 30-40 felett nekem is úgy tűnk, mintha mégis az anyagiak sokkal fontosabb dolgok lennének, mint a másik belső tulajdonságai vagy az érzelmek..

Aztán rájöttem, hogy nem kötelező mindenkinek idiótának lenni és így élnie, ezt keresnie. :)

Na akkor lássuk a cáfolatot:

"Szerintem a heti 40 óra munka ne legyen normális vagy még az annál is több."

És mi a helyzet azokkal a munkákkal, amiket nem lehet automatizálni, és amelyeknél fontos a személyes jelenlét? Callcenteresek, kereskedelemben dolgozók, sofőrök, a szolgáltatószektor munkásai (hotelek, vendéglők, mozik, sportközpontok stb személyzete), egészségügyi dolgozók, pedagógusok és még sorolhanám mind-mind olyan munkát végeznek, aminek az idejét nem lehet, vagy elképesztően veszteséges és hatékonytalan csökkenteni. A dolgozók hatalmas hányada ilyen munkát végez, egyéb munkakörökben pedig egyre elterjedtebb a home office és a teljesítmény alapú bérezés. Magyarul az, hogy nem kell 8 órán át penészedned az irodában, ha 4 óra alatt is el tudod végezni a feladatodat. Szóval ahol lehet, ott lassan-lassan igenis csökkentik a munkaidőt, de vannak olyan munkakörök, ahol ez lehetetlen.

De akár 40, akár 50, akár 30 vagy 20 órát dolgozik valaki, nagyonis fontos, hogy mi a hivatása. Életünk egyik legfontosabb döntése a pályaválsztás. Ne csinálj úgy, mintha ez egy marginális kérdés lenne, mert baromira nem az.

"Miért nincs folyamatos kísérlet az alapjövedelem bevezetésére és miért kell egyeseknek ezt ellenezniük?"

Alapjövedelem? Mire fel? A puszta létezésemet fizesse az állam? És mi a helyzet a jól kereső emberekkel? Nekik is jár? És ha nem jár, akkor mitől ALAPjövedelem?

Ismerve a magyarországi társadalom egyes osztályainak hozzáállását te tényleg azt gondolod, hogy a költségvetés szempontjából fenntartható lenne egy ilyen rendszer? (Amellett, hogy eszetlenül igazságtalan?)

A neomarxista agymenésed többi részét hagyjuk. Tipikus "A múltat végleg eltörölni" utópisztikus mese, szóra sem érdemes. A beszélgetésünk tárgya viszont a párkapcsolat. Értem én, hogy a népmesék és az ostoba lányregények belénk ültettek egy hiú ábrándot a hatalmas társadalmi különbségek áthidalhatóságáról, de a valóság más. És nem, nemcsak anyagi kérdésekről van szó. A rendszerváltás után Romániában volt olyan időszak, amikor a bíró annyit keresett, mint a törvényszék kapusa, de hidd el, a jogászok akkor sem kapusokkal randiztak. Számít a műveltség, az elkötelezettség, a hivatástudat, az intelligencia és a tájékozottság is.

Egy neomarxista rémuralom kiegyenlítheti az anyagi különbésgeket, de soha nem fogja kiegyenlíteni az emberek közötti szellemi árkot.

"Szerintem a heti 40 óra munka ne legyen normális vagy még az annál is több"

Magánvállalkozokent jelenleg is megteheted, csak ha kevesebbet dolgozol valószínűleg a fizetés is kevesebb lesz.

Cégek profitot akarnak, nem a munkaidő számít.

Alapjövedelem alatt mit értesz? Mindenki kapjon csak úgy pénzt? Kitől kapnád azt a pénzt? Szívesen adsz idegeneknek csak úgy pénzt, avagy szolgáltatásért, munkáért fizetsz szívesebben? Ráadásul ha valami alapból jár, sokan kihasználják. Miért dolgozzon valaki, ha a pénzt alapból megkapja, miért ne menjen helyette a balatonra?

Automatizáció jó dolog, de egy vállalkozó azért fektet be ilyen eszközökbe, mert azt várja el így hatékonyabban, olcsóbban tud dolgozni, így nagyobb lesz a profit (visszahozza idővel a gépek árát) és talán még olcsóbb is a vásárlóknak. Ha ezt a pénzt elosztogatná, feleslegesen fektette be a pénzét, semmit nem kap vissza.