Mennyire kell megkeseredettnek és ultrakonzervatív feudalistának lenni, hogy ilyen cikket leírj a 21. században?

Egy bizonyos értelemben igaza van a cikk írónőjének. Lássuk be, egy diplomás ember nem tud mit kezdeni egy segédmunkással, egy gazdag egy szegénnyel, stb.

A helyzet azonban nem ilyen fekete-fehér, ugyanis van úgy, hogy egy alsóbb osztálybeli ember intelligens, és ambiciózus, megnyerő, és halad felfelé a ranglétrán. Az ilyen emberek meg simán beházasodhatnak egy gazdag családba.

#3

Valószínűleg a nevelésnek nincs olyan súlya az ember életére, mint egyesek hiszik. Inkább az intelligencia lesz az, ami meghatározza egy embernek az életét. Ahol például segédmunkás az apuka, és takarítónő az anyuka, ott nem valószínű, hogy a gyereknek olyan képességei lesznek, hogyan PhD fokozatot szerezzen fizikából. Ettől még lehet becsületes ember, de valószínűleg még az érettségit sem fogja tudni megszerzni. Persze kivételek vannak.

Nem tudom én úgy gondolom, hogy alapvetően jobban működnek azok a kapcsolatok, ahol hasonló a két fél. Igaz ez gondolkodásmódra, háttérre, stílusra, jövőbeni tervekre, mindenre. Persze, két egyforma nincs és fura is lenne, ugyanakkor, sokkal kevesebb a súrlódási pont, ha hasonlóak vagytok. Értem én, hogy olykor működik a konyhalány a herceggel, de elég ritka.

A szerelem más kérdés, de, ha valaki a direkt párkeresés híve, akkor jobb, ha logikusan méri fel az esélyeket.

Én a spontán szerelem híve vagyok, de, ahogy bele kapkodtam, a cikk nem arról szól. Emellett, az ember a környezetéből szerez jellemzően partnert, ha nem direktben keres, vagy olyan programok során, amit szeret és gyakran űz. Ez is behatárolja a dolgokat általában. Tehát, ha a herceg és konyhalány hasonlatnál maradunk, a konyhalány ritkán fordul meg jacht klubokban, vagy a menőbb buliban és valószínűleg nem ugyanaz lesz a hobbija, mint a hercegnek.

Nem mondom, hogy lehetetlen, csupán valószínűbb, hogy a konyhalány a Balatonon a lángososnál ismerkedik meg a párjával, a herceg meg a hajós túrán az óceánon.

Szóval, nem kizárt a kezdeti nagy anyagi, vagy egyéb különbség a felek között akkor se, ha szerelemből fogant a dolog, de szerintem azért nem ez a jellemző.

Ezt a cikket már belinkelte ide egyszer egy agyhalott. Lehet, pont te voltál az is, kérdező.

Akkor is azt vàlaszoltam és most is, hogy a hasonló anyagi/kulturális/szociális háttér előny, bár nem elégséges feltétel, de az biztos, hogy jobb, mintha az egyik tehetős, a másik pedig templom egere.

Megfigyeltem, hogy azok szoktak ezen felhorkanni, akik csak nyernènek az adott kapcsolattal, mert pl lenne hova költözni vagy többet keres a másik.

Azok vallják inkább azt, amit én, akiknek van vesztenivalójuk, mert több mindent hoznak a kapcsolatba, mint a másik.

Úgyhogy szerintem hasonló háttérrel bíró partnert érdemes választani.

Tökéletesen igaza van cikkírónak.

Nem értem ebben mi az ultra konzervativ?