Hogyan lehetne ebből kitörnöm?

Úgy, drága kérdező, hogy nem hőkölsz vissza és menekülsz el, ha konfrontálódni kell a másikkal, hanem beleállsz a vele való konfliktusba keményen.

Mint az itteni gondok 99%a önbizalomhiány. Ugyanezzel a gonddal küzdök "rossz ez de úgyse lesz jobb" "kevés vagyok ehhez" Ha szeretnéd szívesen beszélek erről veled vagy privátban,vagy más módon.

Nekem egy nagyon jó pszichológus és az exem által sikerült ebből kilábalnom. A pszichológus arra fókuszált minden egyes ülésen, hogy lehet megbántás nélkül is kifejeznem hogy miben szeretnék változtatást, tehát ha nekem nem jó valami, rossz érzéseket keltenek bennem a dolgok, akkor csak mondjam el, kérjek, és ne féljek attól ha valaki megsértődik, mert ha én normálisan fordulok a másik felé, szépen fejezem ki magam, akkor onnantól az ő dolga hogyan éli ezt meg, de ha mindenki érzésével foglalkozom de a magaméval nem, akkor háttérbe szorulok teljesen. Fokozatosan kezdtem el kiállni magam mellett apró dolgoknál, és nagyon sokszor csak mantráztam magamban hogy én is fontos vagyok, az én véleményem is számít, ugyan olyan ember vagyok mint mindenki más, nekem is jól kell éreznem magam, fontos vagyok magamnak, értékelem magam stb. Eleinte nem ment mindig, másfél év alatt értem el azt a szintet hogy 90%-ban már bármikor ki tudom mondani amit akarok, és már nem érdekel fele annyira se, hogy megsértődik-e valaki vagy sem. El akarom érni a teljes lelki szabadságot, és el is fogom.

Megfelelési kényszer, szülő gyermek kapcsolatból indul s felnőttként is jelentkezik. Dolgozz magadon 🙂