Hogy lehet hogy a barátom ugy féltékeny hogy senkinek nem is kellenék, meg nekem se tetszik senki?

Egy példa az ezerbol

Van egy kis dohánybolt ahol reggelente kávézom es gyakorta megáll ugyanaz a munkáscsapat is ott.

A párom szerint biztos ott hetyegek velük, pasizom, azért jarok oda, és veszekedésig is elmegy ezen a témán.

De szerintem az emberek így nem is jönnek össze eg, dohanybolt elott ilyen nem is létezik.

Másik hogy egy nő se állna szerintem le igy bratyizgatni.

De mivel mindig fennakad rajta kiprobaltam.

Kiszurtam az egyiket és mindig bámultam, elkezdtem nekik köszöngetni is.

Erre ők szinte nem is reagálnak, kb le se sz.rnak, akit meg mindig bámultam, legközelebb hátat is fordított nekem.

Nem lett az egészbol egy röpke beszélgetés sem, ismerkedés sem, telszámcsere vagy hasonlók, meg végképp nem.

Szoval tényleg nem lehet igy ismerkedni(vagy én lennék a bűnronda hogy nem is kellenék nekik, vagy kora reggel egyik sem akar nőzni munkásruhában, stb)

Ezek mellett olyanokra is féltékeny akik vmi irdatlan rondák, öregek vagy trógerek is pl ilyen a karbantartónk. És nem szolhatok hozzá egy 50 es troger pocakos egyszeru emberhez.

A többi példát nem sorolom, de valahogy fura az hogy a barátom miert hiszi azt hogy en úton útfélen (vagy buszon, bárhol)be tudnék pasizni(de a valoságban ha próbálom se tudnék, pedig álltak már velem szóba buszon vagy bolton es elmennek)es miert hiszi azt hogy en barkivel lefeküdnék.

Hogy lehet valaki ennyire eltévedve hogy nem tudja kivel jár?

Hogy olyannal aki ugysem kell senkinek, pasizni se tud, és a pasik javarésze amugy nem is tetszik neki, nagyon ritka és pláne nem dagadt 50 esek azok.

Hogy nem esik neki le hogy olyannal jár aki senkinek nem is kéne?