Egy nehéz döntés elött állok, karrier vagy szerelem, ti melyiket választanátok?

A kapcsolatunkról:

A barátnőmmel 4 és fél éve vagyunk együtt. Én 28 éves vagyok ő 22. 3 éve élünk együtt, voltak kisebb nagyobb viták, de meg tudtuk oldani valahogy (általában a takarítással voltak gondok, barátnőm nagyon rumlis, de próbál igyekezni). Mindent odaéget, már a kanapét tönkretette mert folyton ott kávézik és otthagyja a kanapén a csészét. Régebben volt egy közös hobbink együtt gameltünk, de sajnos ebből már szinte semmi nem lett, az elmúlt 1 évben. Szóval az egyetlen közös időtöltésünk a mozi, étterem, sorozat, sétálás és a baráti társaság van egy összeszokott csapatunk, de ritkán ülünk össze mert mindenki tanul. Én bentülő típus vagyok viszont ő folyton megy mindenhova haverokkal (nagyon sok haverja van) kirándul, iszogat..stb. Volt egyszer, hogy az egész nyarát leszervezte nélkülem úgy hogy meg se kérdezett. Pár hónapja vettem észre nála hogy megfelelési kényszeres mindenkivel jóba akar lenni és nem mer senkinek nemet mondani ami számomra kicsit zavaró, olyan mintha nem lenne tartása. Mindig mondja, hogy úgy kiköltözne Olaszországba meg nagy világjáró akar lenni, egyetem után bejárja europát ha megyek vele ha nem, (ezt nem tudom mennyire komolyan gondolja de, kicsit olyan mint egy hippi) de amikor rákérdezek a közös jövőnkről mindig azt mondja ő még nem akar ezen agyalni, csak sodródik az árral és majd lesz valami. Kicsit úgy érzem most keresi önmagát. Összességében a kapcsolatunk jó, ez alatt a 4 év alatt alig volt vitánk, a szex iszonyat jó és a kommunikáció is (bár néha túl kritikus), stílusunk nagyon hasonló úgy érzem mellette ki tudok teljesedni. Hasonlóan vélekedünk gyerek, ideológia témában is tehát a gondolkodásunk sok téren hasonló.

A probléma:

Már 1 éve nem találok a végzettségemhez illő munkát amit élveznék és csinálnám évekig. Ez idő alatt nagyon trash munkákat végeztem és már nagyon elegem van, hogy nem találok végre egy olyat, ahol karriert építhetnék. Voltak jó munkahelyeim csak mindig történt valami ami miatt el kellet jönni vagy szar főnök, vagy csapat leépítés vagy be csődőlt a cég. A családomnak van egy 1.5 milliárd Ft-ot érő cége 20 alkalmazottal. Sokan is mondták hogy tök hülye vagyok miért nem folytatom és viszem tovább a vállalkozást. Beszéltem is a szüleimmel ők támogatják az ötletet lenne saját részlegem, házam, kocsim.. tudnám is csinálni mert régen gimi mellet mindig ott dolgoztam és egy idő után átvenném. A probléma az hogy messze van 350 km-re lenne a barátnőmtől, barátaimtól és ahol van a cég egy ismerősöm sincs, a szociális életem abból állná ki, hogy a szüleimmel vagyok napi 8 órát és akkor ez lenne éveken keresztül. A távkapcsolat pedig nagyon nehéz lenne, csak eltávolodnánk egymástól és 100%, hogy szakítanánk. Hozzám költözni pedig nem tudna mert egyetemre jár és még van neki 2 éve, de egyetem után se akarna oda költözni hozzám ez által semmilyen közös jövőnk nem lenne már.

Tehát:

Szerelem, barátok, szociális élet, nagy város, de kilátástalan jövő, szar munkát kellene folytassam amit gyűlölők addig amig nem találok egy jót ki tudja meddig és ha maradnék is nem lenne rá garancia hogy együtt maradunk a barátnőmmel és még ha találnék és is jó munkát az se lenne garancia.

Vagy

Anyagi biztonság, karrier, saját egzisztencia, fejlődés, tanulás de sajnos elveszíteném a szerelmem, barátokat nagyon ritkán látnám, szociális életem a béka segge alatt lenne és kicsit félnék, hogy nem találnék még egy olyan lányt mint ő. Főleg egy olyan városban ahol a nők 80%-a 40 fölötti. Meg hát ha jövőben találnék is hozzám illő barátnőt, ki akarna hozzám költözni egy kis városba...Lehet egyedül halnék meg ott a nagy karrieremmel.