Megérzed azt, ha valakivel kölcsönösen vonzódsz? Akár úgy, hogy nem is beszélgettek?

#5 vagyok ehhez a szem dologhoz van pár "sztorim", hátha segít (meg szerintem érdekes téma).

1. Bátyámnak egy jóbarátjáról van szó. Elég sokáig egy háztartásban laktunk a tesómmal és mindig volt valamit csinálni a ház körül, ez a srác pedig sok mindenhez értett és gyakran jött. Nekem ő sose jött be és nekem akkor nem volt sok tapasztalatom a férfiakkal (20 voltam ekkor), de mégis szinte rögtön levettem egy adott pillanatban, hogy bejövök neki. Szerintem hamarabb tudtam, mint ő, de egyetlen pillantásból leesett. Persze ez mindig kétesélyes, de valahogy az ember érzi, hogy ez más. Később be is igazolódott.

2. Baráti társaságból ismertem a srácot. Eleinte nekem nem jött be (helyes volt csak nem az esetem), de aztán mégis. Nagyon hamar az tűnt fel, ahogy rám néz. Más volt mint a többiek. Csillogóbb volt a szeme. Mindig nagyon gyakran kereste a tekintetem és valahogy éreztem, hogy abban volt valami. Bonyolultabb ennél a sztori, nem megyek bele, de a lényeg, hogy bár sose bizonyosodott be, ezek feltűnnek.

3. Ez a legfrissebb (pár éves). Külföldi szemeszter. Összeismerkedtem egy sráccal akivel tök jó barátok lettünk, közös társaság is volt stb. Tényleg nagyon egy hullámhosszon voltunk. Nekem volt iránta egy fellángolásom, aztán az kicsit apadt, kavartam mással stb. De mégis annyira a másik felemnek éreztem emberileg, hogy ha hallottam valami csajozós sztorit vagy hogy valaki tetszik neki, rosszul esett. Nekem ő sokat jelentett nagyon. Sokáig próbáltam rájönni, hogy vajon ő mit gondol, mert láttam valamit a szemében de sose lépett és minél jobb barátok lettünk, annál inkább gabalyodtam ebbe bele. Egyszer viszont emlékszem, hogy álltunk egy bárban és beszélgettünk, viccelődtünk és miközben beszéltem és rám nézett, abban egyértelműen láttam valamit. Nem tudtam mi volt az a valami. Több, mint sima barátság (talán. Vagy csak szerettem volna?), de nem szerelem. De a szeretetet mindenképp. Sose mondta volna ki (nem az a típus), de lerítt róla. Tudtam, hogy vagy így vagy úgy de fontos vagyok neki. A szemén és az arcán is láttam.

Talán erre mondják a szakemberek, hogy az agy egy csomó mindent észlel tudattalanul. Elraktározod magadban ezeket és amikor felbukkan egy új akkor ezt előveszi és azonosítja. De igen. A szemek árulkodóak.

Előttem már leírták, de ez a folyamatos "úgy bámul hogy a szeme esik ki majd utána napokig ignorál" ebben a szituációban is jelen van.

pl. egy kolléganőjéval van egy irodába és alig beszélnek vagy szólnak egymáshoz egész nap. Amikor bemegyek folyamatosan forgolódik, hangosan beszél telefonon, kimegy az irodából majd 1 perc múlva bejön és úgy csinál mintha keresne a fogasra akasztott kabát zsebében valamit, de addig is bámul. Ahogy már említettem a kolléganővel alig-alig beszél de amikor be megyek folyamatosan valami hülyeséget kérdez tőle, magyaráz neki. Izeg-mozog, vizet iszik és addig is arra-arra sandít. Amikor elejtettem a munkahelyi telefonukat darabokba adta a kezembe és minden darabnál hozzá ért a kezemhez szándékosan. Amikor éppen valahová be akartam menni és ráfogtam a kilncsre Ő "véletlenül" rászorította a kezem a kilncsre, aztán lelépett... és ilyen idióta akaratlan dolgok. Amikor bemegyek egy helységbe és Ő is ott van legyen ott akármennyi ember akaratlanul is rám néz. Amikor munkahelyi dolgot szeretne mondani nagyon de nagyon közel áll hozzám....amikor velem beszél 1 másodpercig nem veszi le a szemét a szememről. Ha sikerül beszólnia nekem vagy viccelnie valamit csillogó szemekkel mosolyog, de amúgy egy komor ember. Egyszer mentem fel egy lépcsőn a munkahelyen és hirtelen megfordultam és ott állt és bámult a lépcső alatt hátulról majd amikor észrevettem hamar eliszkolt... és ilyen ehhez hasonló apróságokból jöttem rá hogy talán lehet valami részéről