Édesanyám csak velünk szeretne nyaralni?

Nem szeretnélek megijeszteni - de nem lehet, hogy a viszonylagosan "közelgő" halálát érzi??? (Az enyém 65 évesen hunyt el és 13 évig ápoltam.)

52 évesen kapott agyi stroke-ot.

Ha még aktívan dolgozik, elképzelhető, hogy a munkahelyi stresszt szeretné kipihenni. Próbál segítséget kérni Tőled, mert váltania kell, úgy érzi.

Ha nincs testvéred - és más rokon nem vállalja át - akkor hálátlan Sorsod lehet egy ideig.

Ui: sajnos közeli tapasztatom, hogy a családsegítő szolgálat sem biztos, hogy hatékonyan működik közre. Sőt... nekem most ellátottjogi képviselőnél kell reklamálnom diszkriminatív eljárás miatt.

Ez jelenleg a legsötétebb forgatókönyv (horrornak tűnik, de az Élet hozhat váratlan helyzeteket bármikor.)

Kívánom, hogy ne így legyen! Sajnos az ördög sosem alszik.

Meg kell neki mondanod, hogy nálad ez nem játszik.

Annyiban megértem anyud, hogy én nem szeretem az "idegen" embereket, azokkal szeretek időt tölteni, akikhez nem kell pluszban feltölteni a kis social batterymet. De mást tényleg nem tehetsz, minthogy megmondod.

Anyucival biztos nem mennék, főleg nem ennyi idősen.

Anyukád egy nárcisztikus személyiség, önző, csak magára gondol és nem is érzi hogy nincs helye már ennyi idősen családi beltenyészet nyaralásra. Bocs ha nyers vagyok, ez az igazság.

Rengeteg csoport van, lehetőség barátokat találni, anyukádnak magának kialakítani a saját korosztályából kapcsolatokat.

Az rendben van ha néha kávéztok hármasban, de ennyi.

Nem is értem az ilyen szülőket akik lihegnek a felnőtt gyerekük nyakába, lehúzni a gyerekük kialakult családi életét. Csodálom hogy a párod tolerálja ezt, lehet hogy csak látszatból.

Két gyerekem kezdenek felnőttek lenni, inkább kifele önállósítom őket és nem várom el hogy engem nyaraltassanak meg szórakoztassanak.

Anyukádat csak saját maga érdekli és a saját jóléte, és mit anya, remekül beléd tudja rágni a lelkiismeretfurdalást.

Az mondjuk pont nem érdekli hogy alig tudtok kettesben lenni a pároddal.

Lehet lepontozni. Tudom nyers vagyok, de igaz.

Egyetértek az 5-össel.

Nem kell ennyire engedni minden kívánságának. Törődni vele, találkozni, meghallgatni, szeretni jó dolog, de nehogymár az anyád körül forogjon az életed...

Elég világos, ami történt: anyukád egyedül maradt, s most társaság hiányában visszakívánja magának az elvesztett gyerekeit, akik időközben felnőttek. Vissza akarja pörgetni az idő kerekét, hogy újra a gyerekeivel lehessen, édeshármasban. Ha engedsz neki, akkor az élete végéig ezt fogja csinálni, és garantálom neked, hogy akármilyen megértő is lesz a mindenkori párod, egy ponton túl be fog telni a pohár és ez konfliktusokhoz vezet majd és el fog hagyni, mert ez lényegében a kirekesztettségéről szól már. Még az is a tűrhetőség határát súrolja szerintem, hogy a nyaralásra a párod mellett az anyukád is veletek tart, még ez sem biztos, hogy egy férfinak rendszeresen elviselhető. De az, hogy a párodat otthon hagyva az anyukáddal járj el rendszeresen nyaralni, már egészen biztosan tűrhetetlen lesz.

Egyszer olvastam valahol, hogy ragaszkodni kell a következő prioritási sorrendhez: első a társ, második a gyerek, és harmadik a szülő. S ha egy gyerek vagy egy szülő fel akarja rúgni ezt a sorrendet, akkor bizony fel kell vállalni a konfliktusokat is a sorrend megtartása érdekében. Ha nem így teszel, a párkapcsolatodat veszélyezteted.

Teljesen egyértelmű, hogy a pároddal menj el nyaralni. Ha ezen felül jut idő anyukáddal elmenni, akkor jöhet ez szóba. Ha ebből konfliktus lesz, azt fel kell vállalni.

Amúgy ha fordított felállás lenne, már sorjáznának itt az "anyuci pici fia" típusú válaszok. És igazuk is lenne. Neked is le kéne már válnod az anyukádról és felvállalnod, hogy pároddal már egy külön család vagytok. Ha ezt nem teszed, arra rámehet a párkapcsolatod is.