Lányok, ti adnátok esélyt egy régi "nyomi" ismerősötöknek ha azóta vállalható ember lett belőle? Vagy a múltat nem lehet "kitörölni"?

Volt osztálytárssal én tutira nem kezdenék, teljesen mindegy, hogy milyen volt vagy milyen lett.

De ettől függetlenül elismerésre méltó a fejlődésed.

Én pl. tuti nem tudnék gyerekkori ismerőshöz vonzódni.

Tök mindegy mennyire volt nyomi és most meg nem az.

Általános iskolással kezdenék, de ez ugye nem elég, gimissel véletlen sem.

Mindkét suliból kerestek meg, kicsiként még cukinak tartom, ugye onnan alig van emlék, meg picik voltunk, nekem csak villanásnyi képek meg pár sztori van meg, de hiába lettek sportosak, sikeres felnőttek, vagy külsőre nem, vagy másban nem tetszettek meg. Mondjuk van olyan, aki tizenévesként megkeresett, hogy régen együtt jártunk általánosba(én nem jártam végig) és szeretett, és tiniként megijedtem tőle, most meg tök helyes felnőtt férfi, már találkoznék vele..:) de az más. Gimiben egészen más, ott már élénkebbek az emlékek akkor is, ha 20-30 éve volt, amikor onnan keresett meg egy srác, egyszerűen ignoráltam, mint ahogy gimiben is igyekeztem nem tudomást venni róla. Néha sajnáltam, de azért többnyire csak távol akartam tudni. Klassz, hogy kikupálódott, de ha nem tud továbblépni, akkor azért annyira mégsem. Általánosban még nem voltak kiközösített gyerekek, ott csak a kevésbé jó tanulási képességűek, vagy ilyen olyan apróság miatt cikizett gyerekek voltak. Akit gimiben kinéznek sokáig, azzal komolyabb gond van. Majd 50 felé próbáld meg egy két válás után, talán kikopnak addigra a gimis emlékek is.