Utólag örülök, hogy szétmentünk, úgy érzem jót tettem vele?

Volt egy párom akivel 6 évig voltunk együtt. Végül én szakítottam, ő mindig békülni akart. Munkaügyi, családi, anyagi gondjaim voltak. Elhunyt az Apám is akkoriban, a testvérem alkoholista volt, megörököltünk egy csomó utólag felbukkant tartozást, kirúgtak a munkahelyemről a főnök anyagi gondjai miatt … Inkább szakítottam, mert nem akartam magammal húzni a páromat, annyira szerettem. Úgy voltam vele, hogy összeszedem magam és ha egymásnak teremtettek minket majd újra összejövünk.

Sajnos neki közben lett egy komolytalan párja akivel 3 évig volt. Szétmentek de külföldre ment tanulni 1 évre. Az lett belőle, hogy 8 éve él New Yorkban, egy nagyon jóképű, rendes fogorvos a vőlegénye, most vettek közös lakást, nagyon jó anyagi körülmények között él. Jó emberismerő vagyok, látom hogy a pasi is tényleg rendes. Én ott tartok, hogy egy 50 m2-es lakásom van, autóm is ezeréves, nyaralni max 5 éjszakára tudok elmenni itthon. Voltak párjaim de most nincs senki, meg egyik se volt igazán komoly, egyik se akart gyereket (mindnek volt már) én meg igen.

Ahogy néztem a régi párom képeit (3-4 éve nem kerestem rá), öröm fogott el! Azt gondolom, hogy milyen jó hogy elengedtem! Most itt senyvedhetne az 50 m2-en, számolgathatná a havi betevőt, ammenyire szeretett engem, ezt is bevállalta volna. Ehhez képest most úszik a boldogságban, jó látni. Semmi irigység nincs bennem!

Más is érzett így?