Mit lehetne kezdeni egy ilyen helyzettel?

Van egy fiú, akivel véletlenszerűen elkezdtem beszélgetni egy közösségi oldalon. Már az első perctől nagyon nagy összhang volt. 8-10-12 órákat beszélgettünk hívásban napokig. Azóta is beszélgetünk a mai napig, csak már azért kevesebbet, pihenünk is stb.

De nagyon nehéz helyzetben vagyunk. Nagy távolság van köztünk, más országban vagyunk, de mindketten magyarok. És ha ez még nem lenne elég, mostanában egy darabig nem is fordíthatnánk ezt komolyabbra, mert én egy Erasmusos pályázatban vagyok, és ide köt a szerződésem még vagy félévig tehát nem mozoghatok kedvemre máshova sajnos.

Szóval itt nagy akadályok vannak köztünk. És amúgy meg olyan jó minden, nagyon egymásra találtunk, pont olyan ő is és én is amilyet kerestünk mindig is, hatalmas a szimpátia minden téren.

Már több mint egy hónapja beszélünk így. És érdekes, mert nem volt még így ő sem hogy aki tőle messze van így tartja vele a kapcsolatot meg beszélget mert ennek nem látta értelmét, maga mellé szeretne valakit nem egy olyat interneten keresztül aki messze van. Én is így vagyok, olyan srácoknak mondtam nemet és nem mentem bele semmibe akik ennél jóval közelebb voltak hozzám de nekem már az is távolságot jelentett. De ő most nagyon megfogott és minden jel arra utal, hogy én is őt. Annyira sajnálom hogy ilyen helyzetben vagyunk. Nekem sose volt még ilyen akivel ennyire akartam volna ennek ellenére is.

Most jött fel ez a beszélgetésünkben ilyen komolyabb szinten hogy most akkor mégis mi legyen ezzel, mit csináljunk. Mert ennek nincs értelme így, hogy csak félév múlva tudunk találkozni egyáltalán. Mármint lenne a későbbiekben, mert ennek lehet amúgy jövője, csak ugye idővel és nem mostanában.

Azt meg nem akarjuk, hogy addig eltalálkozgatni és utazgatunk meg távkapcsolat ilyenek, mert abba nem vágnánk bele. Fontos mindkettőnknek a személyes kontakt és ennek nem akarom magunkat kitenni. Mert úgy még rosszabb lenne ez az egész még ennél is, ha szembesülünk vele hogy tényleg milyen jól elvagyunk és jól működünk együtt élőben is, hogy ez korlátozva lenne és távkapcsolatba kell lenni nem lehetünk egymás közelében, ez inkább kínzás lenne. Meg hát akkor is várni kéne ugyanúgy arra, hogy komolyra fordíthassuk a dolgokat. Inkább több értelmét látom ha kivárjuk azt hogy ténylegesen egymással tudjunk lenni és kialakítsunk valamit ebből.

De nyilván nem kérhetem azt tőle hogy most ő ennyi időket várjon rám és ne legyen nyitott senkire semmire addig. Nem akarok önző lenni, őt is figyelembe veszem ugyanúgy.

Nem tudom ilyenkor mi a legjobb amit tenni lehet, vagy erre mi a megoldás. És ő sem tudja. De nekem ő többet ér annál, hogy hagyjam az egészet vele csak úgy. És amúgy ő is fent akarja ezt tartani, csak nem zárja ki teljesen azt a lehetőséget hogyha jönne valaki a közelében akivel eltudna képzelni valakit, nem élne vele. Amit megértek amúgy, csak olyan rossz ez, nehéz. Akármennyire akarom nem tudok mit tenni.

Most nyilván lehetne erre azt mondani hogy hú hát lehet élőbe nem is tetszenétek egymásnak vagy elmúlna a varázs, meg addig is meglehetne oldani hogy legalább tudjatok időnként találkozni, és ha te nem mozoghatsz akkor menjen ő hozzád, de hát nem várhatom el hogy hagyjon ott mindent az egész életét és jöjjön ide hozzám. Ez nem így megy azért. Engem ritka aki megfog de az akkor nagyon, és nála nem véletlen van ez. Ami ilyen erősen megvan már így is, azt elég nehéz lenne lerombolni.. Távkapcsolatot nem szeretnénk, úgyhogy ezek nem opciók.

A kérdésem az lenne, hogy ti mit tennétek ilyenkor? Fent tartanátok a beszélgetést ugyanúgy addig is, vagy hagynátok és mást keresnétek?