Le lehet élni egyedül egy életet vagy "kötelező" a házasság, gyerekvállalás?

Gyerek, házasság nélkül simán, egy nőnek ezek amúgy is egyenlők a tömény szívással. Igazából ha anyagilag jól megvagy egyedül, akkor egy komolyabb, együttélős kapcsolat sem éri meg. Kérdés, hogy a szexre mennyire van igényed, elég-e számodra "letudni" masztival, illetve szükséged van-e a fizikai intimitás egyéb formáira, egy hús-vér férfi közelségére... Nekem kizárólag emiatt elviselhetetlen a "foreveralone", nagyon tudok szenvedni így.

(6 hét múlva 33N, szóval saját tapasztalat, ahogy kérted, bár lehet, hogy inkább idősebb nőkére vagy kíváncsi)

Lehetni lehet, de érdemes végiggondolni, hogy mindez mivel jár. Amit az emberek huszon-harmincévesen hajlamosak nem megtenni. Ismerek pár egyedülálló 60-70 éves embert. Se feleség, se gyerek, se család, semmi. Van, akihez jártam segíteni. Fekszik, mint egy darab fa, a wc-re nem tud kimenni, senki nincs, akihez szólhatna, aki tisztába tenné. Amit én ezekből leszűrtem, hogy nem akarok egyedül megöregedni. Lehet, hogy így lesz, de hogy nem akarok, az is biztos.

F

Lehet, csak amikor visszanézel a múltba főleg olyan eseményekre, hogy lehetett volna párod, sőt gyermeked tőle és boldogságban élhetettek volna inkább mint fordítva akkor bánni fogod nagyon.

Ezzel nyilván nem azt "mondom", hogy az első férfival aki lenne veled légy együtt, de ha valakit megismersz, megvan a vonzalom, közös célok, hasonló habitus és te inkább elzavarod mert félsz a csalódástól akkor magadra vess!

Nem csak megöregedni nem akarok így, most sem érzem jól magam az egyedüllétben. Nincs kihez szólnom, nincs ami értelmet adna a mindennapjaimnak. A munka is egy céltalanság így. Magamnak ártani nem fogok, más az életszemléletem.

F