Ez a nő egy disznó, vagy én vagyok túl érzékeny?

Sziasztok,

30 évesen megnősültem. Nagy nehezen, de megtaláltam az „igazit” gondolom én... 31 éves, életvidám, kicsi tömzsi nőci...

De most őszintén kérdezem a tapasztaltabb férfiakat, mert én már nem tudom eldönteni, hogy ez még belefér-e vagy sem.

Minden este erőlködve fingik. De nem ám véletlenül. Direkt megáll, feszít, majd BAMM. Olyan hanggal, hogy a szomszéd lekapcsolja a tévét. És megkönnyebbülve felsóhajt.

Aztán nevet, és odasúgja: „A gázos asszonyod itt van, édesem…”

Horkol, mint egy dízelmotor. Egyszer próbáltam felébreszteni, hátha oldalt fekve jobb lesz de ő meglökött álmában, majd hörögve visszaaludt. Az a horkantás amit csinált nagyon illúzióromboló volt.

Anyja előtt is ezt csinálja. Ott is „rálőtt” egyet, majd mosolyogva kijelentette: „Nincs mit szégyellni a természetességen!”

Anyósom csak lesütötte a szemét, azt mondta halkan: „Ez már a szokásoddá vált…”

Már bocsánat, de én kezdek lelkileg eltávolodni tőle, mert nem ezt képzeltem házasságnak.

És nem, nem csak egyszer-egyszer. Ez napi szintű. Ez naponta megtörténik... Én mindig rámondom, hogy jólvan nem baj, nem baj...

De...

Most komolyan: ez normális?

Vagy disznót vettem feleségül?

(Előrevetítem, hogy a válás az bizony nem opció. Csak kíváncsi vagyok, hogy más is él így… vagy én vagyok túl finnyás?)

Csak most erre mégis, hogy kérdezel rá finoman a randi fázisban?