Mik az érvei azoknak akik kitartanak a "férfi lép, nő kéreti magát" hagyomány mellett?

Itt nem az egyenjogúságról van szó, inkább egy fajta felfogásról, hogy "a nőért meg kell harcolni". Nem úgy, mint régen (nem apától megkérni, éveket várni stb.), hanem úgy, hogy tiszteljük annyira a női nemet, hogy pl. a kiválasztott hölgyeménynek kinyitjuk az ajtót, néha napján virágot veszünk neki, nem akarjuk ágyba vinni az első alkalomkor. Ez is udvarlás. A nő pedig tisztelje annyira a férfit, hogy ha nem akar kapcsolatot, akkor azt rögtön kimondja, nem "hülyíti" szerencsétlen férfi fejét, gondoskodik a családról, háztartásról, nem helyezi a saját karrierjét a családi feladatai elé. És ott vannak a helyzetek, amikor együtt dönt férfi és nő. Legalább is nálam ez így működik. Nem csak szélsőségekben lehet gondolkodni, össze lehet hozni a "régi" hagyományos modellből, és az "új" szinte már elférfiasodott nő/elnőiesedett férfi modellből egy sajátot.