Miért félek a kapcsolatoktól?

22 éves lány vagyok, tehát már éppen "benne a korban". Voltak már kapcsolataim, igazán szerelmes is voltam már, meg tudom különböztetni. A leghosszabb kapcsolatom tartott 3 hónapig, mert úgy érzem, utána egyszerűen menekülnöm kell mert nem bírom lekötni magamat egy embernél. Nem arról van szó, hogy nem vagyok hűséges, nagyon is az vagyok, ha igazán szeretek valakit. Mégis: Nagyon jól megvagyok egyedül is, így magam döntök az életemről, hova megyek, mit csinálok. Nem bírom ha elvesztek egy kicsit is a szabadságomból, így viszont esély sincs egy hosszabb távú kapcsolatra. Ha randizni megyek is és tetszik a srác, a természetes izgalom előtte sem hiányzik nekem, köszönöm szépen tökéletesen megvagyok nélküle is. Inkább lebeszélem magamat a dologról.

Nem tudom megfogalmazni, mi lehet a bajom. Valaki volt már hasonló helyzetben?

köszönöm :)