Tényleg ennyire rossz ember vagyok? Változni akarok, de hogyan?

Magamtól is tudtam, hogy nincs minden renden velem, de amikor már az embernek a szemébe is mondják, az kicsit fáj, és szeretne rajta változtatni.

Aki nem ismer, annak első benyomása az lehet rólam, hogy beképzelt vagyok, nagyképű, sőt, olyat is hallottam, hogy "pofátlan". Az első kettőről eddig is tudtam, de ezt annak tudom be, hogy nehezen nyílok meg, ergó szótlan vagyok, magamnak való, azaz ha ezeket is sugallom a külvilág felé, nem szándékos. De hogy pofátlan is?

egyéb dolgok: - rendetlenség (egy két ruha kintmarad este a széken, nem pakolom el. vagy egy két mosatlan, ami tényleg egy kettő)

- fösvény (magammal szemben biztos, ez nem vitás, de mással szemben nem. Ha van valamim, megosztom a körülöttem levőkkel. viszont úgy érzem jogos, hogy nem veszek meg valamit azért, hogy aztán azt szét tudjam osztani, nehogy azt gondolják rólam, hogy fösvény vagyok)

- zárkózott (nehezen nyílok meg), hallgatag

- pasik terén "válogatós" (vannak alap dolgok, amit elvárok egy pasitól. Mostanában aki érdeklődött irántam nem igazán felelt meg, így nem is raboltam sem az ő idejét, sem az enyémet. Minek, ha tudom előre, hogy ez nekem így nem jó...?)

Mindenen próbálok változtatni, de nem könnyű. Legnehezebb a zártságot "nyíltsággá" görbíteni, de rajta vagyok az ügyön. Mi mást tehetnék?

bocsi, ha hosszú lett...