Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Hogyan küzdenétek meg ezzel az érzéssel és hogyan próbálnátok visszafojtani egész életetekben?
A történetem bonyolult. Szeretném, ha olyan emberek, leginkább felnőtt emberek írnának választ, akik voltak már hasonló helyzetben, vagy tanácsot tudnak a leírtak alapján.
Nem zavar az sem, ha egyesek elítélnek, talán én is ezt teszem magammal.
5 éve párkapcsolatban élek. Tisztelem, becsülöm és szeretem (!) a páromat. Jól élünk együtt és soha nem szeretném őt elveszíteni, tudom, hogy abba belehalnék.
Többnyire kiegyensúlyozottan éljük a mostani életünket, természetesen kisebb konfliktusok, mint mindenhol, nálunk is vannak, de mindig túljutunk a mélypontokon és támogatjuk egymást mindenben. Viszont.. A mostani kapcsolatom előtt volt egy fiú az életemben, amit azt hiszem úgy szoktak mondani, hogy az első, utánozhatatlan nagy szerelem. Vele nem éltem együtt és nem is voltunk ilyen hosszú ideig együtt. Ez a bizonyos fiú a tágabb tartozik, ezért vannak olyan alkalmak, amikor elkerülhetetlen, hogy találkozzunk. Mikor meglátom Őt, mintha az utóbbi 6 évem hirtelen értelmét vesztené és nem is birok senki másra koncentrálni, csak is rá. Megdobban a szívem, zavarban vagyok, görcsbe rándul a gyomrom. Ezzel a fiúval a kapcsolatunk rettenetesen intenzív volt mindkét fél részéről, borzasztó nagy szerelem volt, ami úgy ért véget, hogy majdnem mindketten bele is roppantunk. Aztán teltek a hónapok, évek... és valahogy felszínesen leült a dolog. Ezután jöttem össze a jelenlegi párommal. Pár hónapig, amíg nem láttam, nem is gondoltam a "régi" fiúra, boldog voltam, úgy éreztem végre felálltam ebből az iszonyú nagy csalódásból és újra szerelmes lehetek. De aztán egyszer véletlenül összefutottunk és az érzés rögtön előjött.. Tudom, hogy ő is hasonló dolgokat érez velem kapcsolatban, amikor találkozunk és tudom, hogy neki is vissza kell fojtania az érzelmeit, el sem tudom mondani, hogy mennyire nehezek ezek a helyzetek. Ilyenkor egyszerűen "eltűnik" a jelenlegi párom, mintha nem is létezne, és ezért egy undorító nőnek érzem magamat, hiszen tudom, hogy nekem már ő az "életem" és neki kell megadnom érzelmileg azt, ami a másik fiú láttán előtör belőlem. De egyszerűen nem megy. Sosem csaltam meg a párom, és mint már mondtam szeretem őt, de akármennyire is próbálok már szinte görcsösen küzdeni az ellen, hogy ne gondoljak az első nagy szerelmemre, nem megy. Pár napja pl takarítás közben meghallottam a rádióban a "közös dalunkat", ami szintén azonnal betette a kaput és olyan emlékeket idézett fel bennem és olyan intenzíven, hogy az egész napomra rányomta a bélyegét. Nem fogom elhagyni a jelenlegi párom, ezt soha nem is terveztem, és ezzel a bizonyos fiúval is próbálom a legminimálisabbra csökkenteni a találkozásnak még csak az esélyét is. De hiába nem találkozom vele, (mióta a jelenlegi párommal vagyok, soha nem futottunk úgy össze, hogy csak kettesben lettünk volna) még akkor is sűrűn gondolok rá, és már majdnem 7 éve, hogy együtt voltunk, egyszerűen még mindig a szivem ugrik ki, mikor meghallom, hogy valaki róla beszél, vagy elég csak hallanom a nevét..
Kérlek, adjatok tanácsokat, hogy hogy tudnám ezt leküzdeni, mit tegyek? Nem akarom elrontani a jelenlegi életemet, és azt akarom, hogy - bár a párom nincs tisztában az effajta érzéseimmel- bele tudjak adni 100%-osan mindent a kapcsolatomba, és tényleg csak rá tudjak koncentrálni, mert borzasztó bűntudatom van az érzéseim miatt...
válasza: válasza:hasonló helyzetben voltam /vagyok.
a mostani párommal hamarosan más városba költözünk ( ő nem tudja, miért vágyódok hirtelen abba a másik városba- azt mondtam, környezetváltozásra van szükségem, lényegében igaz is).
letiltottam, töröltem őt msn-ről, kiléptem minden közösségi oldalról.
úgy éreztem, amíg nem változtatok, csak vergődök, fogoly vagyok...szabad akartam lenni, de a srác sosem hagyta, h elengedjem.
akárhányszor elfelejtettem volna, nem beszéltünk pár hónapot, utána mindig a legalkalmatlanabb időpontben összefutottunk, taláálkoztunk, rájött az írhatnék.
mindig felborította a gondosan felépített életemet, összezavart, és ezek után mindig eltűnt, h újra váratlanul előjöjjön.
szabályos kínzás volt.
1 hónapja döntöttem úgy, h már nem bírom. 1 hete nyugtatókon élek, nem akarok kimozdulni, nehogy éppen arra járjon, amerre én...lelkileg teljesen tönkretett az egész dolog.
párommal hamarosan elköltözünk. a pontos címet senkinek nem árultunk el...persze idővel biztos kiderül, de minél később, annál jobb.
új telefonszámom lesz, h ne tudjon keresni rajta.
csak úgy bírok megszabadulni tőle, ha minden szálat eltépek.
nem mondom, h ez az egyetlen jó megoldás, de mást nem tudok tenni. szeretem a jelenlegi páromat, vele képzelem el a jövőt, és azt gondolom, sok kínlódás után megérdemeljük a boldogságot.
az ex annak idején 1 gazdag csúnya csajért hagyott el. sokáig fájt, főleg, h nem engedett el engem sem, de ma már tudom, nincs joga elrontani az egész életem, nem fogom hagyni.
legyen boldog, egye meg, amit főzött magának - az emlékeken kívűl nem akarom, h bármi más közünk legyen egymáshoz.
válasza:Érdekes történet. Kicsit átérzem a helyzeted, mert én is hasonló helyzetben vagyok egy lánnyal, lassan két éve vagyunk együtt, de nem érzem azt a lángolást, viszont megszerettem és kötődöm hozzá. Nagyon nehéz elszakadni valakitől, aki hozzánk közel került. 5 év nagy idő!
Igazán okosnak lenni könnyű, de a megvalósítás sokkal nehezebb.
Szóval a gondolatom a történettel kapcsolatban: Úgy érzem soraidból, mintha mindketten még nyitottak lennétek egymásra, és az ezzel való szembesülés is bizonytalanít el mostani pároddal kapcsolatban. Érdekes az is, amit írtál, hogy mindketten majdnem beleroppantatok a szakításba, mintha valami külső erő szakított volna el egymástól titeket.
Szóval én azt mondom, hogy az ilyen sorsszerű, igazi szerelmet nagyon meg kell becsülni, mert sok embernek ez az igazi egymásratalálás egész életében nem adatik meg.
A volt párod iránt érzett mindent feledtető érzelem pedig azt mutatja, hogy a mostani kapcsolatodban űr van. Lehet, hogy még magad dem tudod mi, de a volt párod személye azt kitölti.
A tudatunk mögötti világ hatalmas összefüggések birtokában van, és megérzéseinken keresztül vezet minket abba az irányba, ahová személyünk lelkünk mélyén rendelve van.
Tehát, ez a fokú érzelemroham nemcsak a volt párodról szól, hanem a mostani kapcsolatodról is. Ha elmenekülnél volt párod elől 5 év múlva már lehet, hogy gyerekek mellett, házasságban törne Rád ez az érzés egy másik férfival kapcsolatban.
A javaslatom, egy időre kerülj távol mindkét férfitől, ne is kommunikálj egyikkel sem, és hagyd, hogy tisztuljanak a gondolataid, a távolság mindig nagyobb összefüggésekre világít rá. Egy-két hónap lenne a legjobb, persze ez nehezen megvalósítható, de ha még nem kötöttél házasságot mindenképp érdemes. Mert egy pár éves kapcsolat még nem az élet, gondolj arra, mi lesz, ha gyerekek mellett találod szemben magad egy olyan érzéssel, amivel szemben tehetetlen vagy. Én azt javaslom, megéri. És, ha elég erős vagy, döntsél! És cselekedj a szerint következetesen(tudom, ez nagyon nehéz, de Neked most ott van az alternatíva, amit nagyon sokan csak keresnek)!
Ha meg a mostani párod mellett döntesz, akkor fel kell készülnöd arra, hogy saját magaddal leszel állandó háborúban, és mivel érezni fogod az ellenfél erejét, amivel szemben könnyen elbuknál, a lehető legtávolabb kell menni tőle, gondolataidból is száműzni kell. Mert ez a kérdésfeltevés is egy újabb lépés abba az irányba, a gondolataidban már őt dédelgeted. Ha mostani párod mellett döntsz, föl kell számolnod az ábrándokat, amiket dédelgetsz magadban vele kapcsolatban, ha nem akarod boldogtalanná tenni magadat és mostani párodat is.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!