Miért érzem úgy, hogy örökre egyedül fogok maradni?

Én is így voltam vele... de ma már férjnél vagyok.

Először is (tudom ez a legnehezebb) próbálj ne gondolni a negatív érzésekre. Ha már belefáradtál ezekbe a gondolatokba, akkor jó, mert már kész vagy, hogy túl lépj rajtuk.

Amikor már elegem lett magamból, leültem egy nagyon jó barátnőmmel és összeírtuk, hogy én miért is lennék jó egy pasinak. Tök hosszú lista lett :D Egy közeli, igaz barát ebben sokat segíthet.

Azt tök jó, hogy szépnek tartod magad. De akkor miért gondolod azt, hogy egy fiú sem tudna szeretni? Szép is vagy, lehet veled dumálni stb.

Pl.: Egy barátnőm azt mondta (én nem is vettem észre), hogy tök elutasító vagyok a fiúkkal, amikor közeledni próbáltak hozzám (zárkózott testartás, rövid válaszok, semmi szemkontaktus) Nem tudtam miért, automatikus volt Igazából féltem... nem tudom mitől, de lehet, hogy nálad is ez van?! Aztán tudatosan odafigyeltem ezekre a dolgokra, és így mást sugároztam a körülöttem lévőknek.

Keresd a társaságot, a beszélgetéseket, mutasd meg, hogy veled mindenről lehet beszélni, add önmagad, és figyeld meg önmagad. Egy idő után eljön majd az is, amikor felfigyel rád az a személy, akire vársz.

mintha én írtam volna...és tényleg nagyon rossz,h mások mesélnek a barátjaikról/volt barátokról és megkérdezik,h "és te?van vkid? vagy hány barátod volt már?" én meg.."hát semennyi".jó,ez legyen a legnagyobb gond,mondják mások,dehát csak kínos.Bocsi,h nem szolgáltam tanáccsal,de hátha az is segít egy kicsit,h tudod,h nem vagy egyedül.

18/L