Miért nem tudom úgy nézni a fiúkat ahogy mások?

nagyon unom már magam... egy átlgaos lány azt mondaná egy divatosan öltözködő, kissé túl ápolt fiúra hogy jaj legalább ápolt, és hogy vonzó, de engem taszít ha már észre lehet venni hogy foglalkozik magával (mármint hogyha az átlagosnál is jobban), olyan gondolatok vannak a fejemben, hogy ez nem férfias meg így undorodom tőle ..

meg hogyha valaki büszkén tartja magát a kocsija előtt akkor is ilyen undorító érzés hogy jesszus most azt hiszi hogy én a kocsiját fogom szeretni és ilyen undorodás..

meg ha mondják hogy "megyek gyúrni" vagy hasonló akkor megint ilyen jaj a kis h*lye megtesz mindent hogy jól nézzen ki olyan szánalmas...

nekem valahogy bejönnek ezek a férfiállatok, tehát leonardo dicaprio, johnny depp, bruce springsteen fiatal korukban..

persze legyen ápolt de a maga módján, ne legyen illatfelhő, meg vasalt haj, meg ultradivatos haj meg cipő (óriási supra meg ilyenek..) meg bejön azért ha izmos valamennyire csak így taszít ha erről beszélnek...

meg ha egy fiú be akar próbálkozni akkor ilyen szánalmas az érzésem hogy jaj hogy látszik rajta milyen szánalmas..