Közeledik felém, csak mert sírni látott?

17 éves lány vagyok. Van egy srác, akivel szeptember óta egy faktra járunk, de nem igazán spanoltunk össze. A suliban nem is köszöntünk, semmi. Nem arról volt szó, hogy nem volt szimpatikus, egyszerűen elmentünk egymás mellett, anélkül, hogy észrevettük volna a másikat.

Néhány hete nagyon rossz napom volt, minden összejött. Abszolút nem vagyok olyan típus, aki mindenen elsírja magát [sőt, elég nehezen mutatom ki az érzelmeimet], de egyik órán már totálisan kiborultam, és utána elsírtam magam.

A mi sulinkban óráról-órára vándorlunk egyik teremből a másikba, így nem tudtam rendbe szedni magam, és úgy mentem át a másik terembe, hogy látszott, hogy sírtam. A teremajtóban ott állt ez a srác, és láttam, hogy néz, de nem igazán foglalkoztam vele.

Azóta mindig hangosan előre köszön, keresi a társaságom, fakton akármit mondok, mindenen nevet, ha találkozunk a folyosón, mindig szól hozzám valamit, ha mást nem, akkor legalább annyit, hogy "Lesz ma fakt?:)". Viszont ha én szólok hozzá, látom, hogy néha zavarban van. Nekem ezekből a jelekből az jön le, hogy tetszem neki, de ez csak azóta van így, amióta sírni látott. Oké, ebből az jöhet le, hogy csak simán sajnált, azt hiszi, hogy elveszett vagyok, és szánalomból kedves velem, de nem vagyok olyan alkat, akit bárki is elveszettnek hinne, így nem erről van szó:)

Akkor most tetszem neki, csak mert látta, ahogy sírok? Nem igazán értem...