Voltatok már úgy, hogy a szomorúsága fogott meg titeket egy fiúban? Pl. Mindig szomorúnak láttátok.

Én az érzelem mentes szomorúságot szeretem. Azt ami másnak nem fáj. Vonz egy kicsit a szomorúság, de egyáltlaán nem élvezkedem vagy örülök, ha szomorú embert látok.

Szerintem csak bemesélted magadnak. Vagy akik nem vonzanak, mindig vihognak. Bár kifejthetnéd jobban, mit érzel.

Esetleg te is szomorú vagy valamiért...Nem?

Engem annak mondanak, de még a port is taszítom a szekrény tetejéről vele. Nem tehetek róla igazából, de ilyen esetben ne mosolyogj rá az illetőre. Velem megcsinálták, olyan, mintha rajtad röhögnének. :D

A művészetben rejlő fájdalmat imádom. Nem a sunyiságra és kétszínűségre gondolok. Csak jobban utálom, ha valakinak rossz aki nem érdemli meg, mint amennyire vonz.

kicsit anyáskodó alkat vagy szerintem, azért fogott meg a szomorú srác. védtelennek látod és te segítenél neki, amiért ő nagyon szeretne téged és ragaszkodna hozzád, nem használna ki, tiéd lenne stb...legalábbis így képzelted el magadban nem? csak szólok, hogy rosszul gondolod, ilyen csak a mesékben van! 32/F

nekem mindig rossz kedvem van szal tetszene 20L

hát, velem már volt ilyen, az egyik osztálytársam mindig szomorú volt és olyan cuki bebújós papucsot hordott, amiről a szegénység jutott eszembe és ezért megtetszett a fiú.