Hogy tudnám elfogadni ezt?

16/L vagyok. Lehet rossz a témakör, de igazából nem tudtam, hogy hova írjam.

6.ig szerettek a fiúk, és nem érdekelt mások véleménye sem. Szépnek tartottam magamat, volt egy egészséges önbizalmam. Aztán, ahogyan mindenki nőtt fel, nőiesedett, én egyre csúnyábbnak láttam magamat, és nem "nőiesnek". Nyakig bevoltam gombolva, garbókat hordtam, megjegyzéseket tettek a hajamra, az önbizalmam elment. AZtán ugye elkezdtek megtetszeni a fiúk. MIndig úgy vettem észre, hogy eleinte nagyon figyeltek, aztá ahogy egyre többet láthattak, már nem tetszettem nekik annyira. VAlószínűleg látták rajta az önbizalomhiányt. Namost sok minden ért, ami miatt elkezdtem járni pszichológushoz. Éppen a párkapcsolatokról beszéltünk, és arról, hogy nekem minden fiú megtetszik aki szinte rámnéz.

Azt mondta, hogy nem fogadom el a belőlem kifakadó szexualitásomat. Zavar ha néznek, ha mondjuk apa rámnéz, nem tudok az emberek szemébe nézni, zavar ha végignéznek.

ELmondta barátnőnek mit mondott a doki és egyetért vele.

Én sose éreztem magamat olyannak mint a többi lány/Nő hiába öltözködöm ugyanúgy, valahogy indig gyerekesnek nézek ki. MIndig azt mondják rám, hogy aranyos. Fehérneműt-ilyen dolgokat nem merek egyedül venni, és barátnőknek se merek szóni. Azt mondta a doki hogy ez ind ebből adódik. Hogy tudnám akkor elfogadni? MIndig elutasítottam azokat akik tetszettek nekem, és ez olyan rossz. Pedig vágyom egy kapcsolatra, de nem engedek magamhoz testileg olyan közel embereket. Most akkor hogyan tudnám elfogadni a "szexualitásomat" vagy mimet?:DKicsit még zavaros nekem de a doki valahogy így fejezte ki magát.