Miért van ez, hogy egyik kapcsolatom sem működik?

Már 2 éve, hogy szerelmes vagyok egy tanáromba. Barátok vagyunk, nagyon jókat szoktunk beszélgetni, eljárunk együtt ide-oda, sokszor kerültünk már elég közel egymáshoz, de mindig tudtuk, hogy van egy határ amit nem szabad átlépnünk.

Ép ezért nem is történt közöttünk semmi, történhetett volna, de valami/valaki mindig meggátolta, amit utólag nézve nem is bánok. Nem lett volna jó ötlet fejest ugrani.

Az anyukám magyar, az apukám spanyol. Én 2 éve költöztem Magyarországra, és ő volt az egyetlen, aki nem irigykedett rám, nem volt mogorva, kedves volt hozzám, mindenben segített. Egyedül lakom Magyarországon is egy-két rokonom él vidéken, így semmi társaságom nincsen, nem vagyok az a nagy barátkozós típus, ezért is töltöttünk együtt sok időt. Ő 34 éves, nyíltan még nem mondtam meg neki, hogy igen szeretem, de tudom, hogy tudja, nem bolond hisz a vak is észreveszi, hogy milyen boldog vagyok ha vele lehetek,a szememből ki lehet olvasni, ha csak ránézek megdobban a szívem.

Elkönyveltem magamban, hogy nem. Ennek nem lehet jövője.

Megpróbáltam más kapcsolatokat, háttérbe szorítottam a tanáromat, és egy hónapig minden szépen rendben megy, boldog vagyok. A tanárom elől próbálom titkolni, ha van valakim, mert látszik rajta, hogy féltékeny, és rögtön el kezd kerülni.

Szóval miért van az, hogy nem működnek a kapcsolataim? Ennyire befolyásolja az érzéseimet? Az, hogy látom minden nap?! Próbálom nem észrevenni, kevesebbet foglalkozni vele, és sikerül is EGY HÓNAPIG. Aztán jön valami ami visszazökkent, 2 év alatt 3 kapcsolatom ment tönkre e-miatt.

Szerintetek el kéne mondanom a tanáromnak, hogy szeretem? És ha mégis, ezt hogy tegyem meg?

Érettségi után lehetne valami?

Vagy attól még megbüntethetnék, mivel a volt tanárom?

Már nagykorú vagyok így sem lehetne semmi, mivel a tanárom ?

18/L