Volt már úgy, hogy szerelmet vallottatok anélkül, hogy ismertétek a másik fél érzéseit?

Én lány vagyok, szóval csak a másik oldalról tudom megközelíteni. Nekem eddig úgy rendes barátság után két fiú vallott szerelmet. Mindkettőjük nagyon jó barátom, és az egyiknek nem (mert szerintem nem viselkedtem vele úgy), de talán a másikuknak úgy jöhetett le, hogy esetleg én is többet érzek iránta. Egyébként egyikükbe sem voltam szerelmes, csak szal a 2. illetővel tényleg nagyon-nagyon sok mindent megosztottam, nagyon közel kerültünk egymáshoz, talán ezért gondolhatta, h esetleg nem egyoldalú. Szóval ő szerintem azért mondta el nekem, az első meg... nem tudom, ő is elég jó barátom. :)

Na csak azért írtam ezt le, mert szerintem azért merték elmondani, mert

1. reméltek (remélnek) valamit (nyilván)

2. tudtuk normálisan kezelni, és oké... egy kis ideig kínos volt (bár az egyikük vallomásán nem lepődtem meg, mert sejtettem), de igazándiból teljesen mértékben barátok tudtunk maradni. Hál' istennek ugyanolyan, mint régen :)

20L

Naná! Különben honnan tudnám, hogyan tovább? Nem mondom, van benne rizikó, és pofára lehet esni, de aki nem mer, az nem is nyer. Én sohasem bántam még meg, hogy ezt tettem, bár többször estem pofára, mint nem.

Persze, hogy izgultam, hisz szerelmes voltam bele.

Bátorság!

Igen. Előtte gondolkoztam,elmondjam-e. Izgultam nagyon,de sikerült. Közömbösen fogadta,majd pár hónap múlva összejöttünk. Ez volt közel 2 éve,azóta is tart a kapcsolat.

17/L