Mit kezdjen napjainkban egy romantikus lelkivilágú fiú?

23/f vagyok, sokat próbálkozom, még csak nem is nézek ki rosszul, de sehol sem találok magamnak megfelelő lányt. Szeretnék nevetni és sokat beszélgetni egy lánnyal, kiülni a közeli dombra este a csillagok alá, beszélgetni egy egész estén át az ágyon keresztbe fekve, megfogni a kezét és sétálni, utazni, megcsókolni a puha, gyönyörű arcát... Annyira szeretnék már szeretni egy lányt, de nem találok olyan lányt, aki megértő lenne, érzelmes, és hosszútávú kapcsolatra vágyna, mint én. Kezdek ebbe belefásulni, újabban folyton depressziós vagyok, és érzem, ha nem leszek szerelmes egyhamar, belepusztulok. A magány lassan őrli fel az embert. Minél idősebb vagyok, annál sz*rabb ez az egész. Próbáltam már az egyéjszakás kapcsolatokat is, komolytalan dolgokat, de nem éreztem jól magam.

Ennyire nincs szükség romantikusabb srácokra? Akkor miért létezem?