Eddig töknormális voltam meg minden, hozzám hasonló 17 éves srácot biztos nem találtok de mégis mért ilyen akkor az életem?

Én pont ilyen voltam. Pont ugyanezt a kérdést akár ki is írhattam volna egy éve.

Felteszem, a kérdésed az, hogy miért nincs barátnőd.

Nekem is akkor pont elegem lett abból, hogy egyedül vagyok. Megpróbáltam hát nyitni mindenki felé. Tudatosan elemeztem minden lány viselkedését velem szemben, próbáltam olyan tulajdonságokat kialakítani, amik szerintem egy lánynak tetszenek. Nagyon félénk voltam, valószínűleg te is az vagy. Nagyon óvatosan közeledtem a lányokhoz, és a szalagavató-keringőpartneremmel össze is jöttünk. A kapcsolat felépítése kb. 3 hónapba telt, és 2 hónapig tartott, kellett hozzá nagyon sok szerencse, és még több bátorság. A vége után visszatért a te állapotod, csak kb. 5x olyan erősen. Akkor éppen érettségik voltak, és én mindent a társkeresés mögé soroltam be. Pl. a nyelvérettségiket pont azért vártam, mert ott lehet a gyakorlás ürügyén beszélgetni lányokkal. Így egyre jobban feloldottam a gátlásaimat, és egy nyári táborban megtaláltam a mostani barátnőmet. Hatalmas szerencse kellett hozzá, és ha nem próbálom meg oldani a gátlásaimat, nem sikerül.

Én tehát csak a szokásos tanácsot tudom adni: Legyél bátor, próbáld meg feloldani a gátlásaidat, és várd meg a megfelelő pillanatot, és ne habozz. Ha én nyáron haboztam volna, most itt ülnék egyedül.

18F

Igaz. Mondani könnyebb, mint megtenni. De ha elkezdesz pici lépéseket tenni, rájössz majd, hogy nem harapnak a lányok. Ezenkívül van egy nagyon jó barátom, akinek van barátnője, és nagyon sokat segített abban, hogy több bátorságom legyen a lányokhoz, mert _bármit_ megkérdezhettem tőle, és nagyon jó tanácsokat adott.

A két hónapos kapcsolat pedig csodálatos volt, és attól függetlenül sosem bántam meg, hogy vége lett, és utána 5x olyan rossz volt. És ebbe nem csak belegondolni rossz. Brrr. Sokkal rosszabb, ha pontosan tudod, hogy mi hiányzik.

Hajrá!

/első válaszoló

Velem ugyan ez volt kb. 1,5 éve, csak nekem minden lány azt mondta hogy "Túl jó vagy", mintha az lett volna a bajuk hogy normális voltam... Elhatároztam hogy megváltozom, ha nem is nagyon, de kicsit 'megromlok'

Ennek az lett a vége, hogy még mindig nincs barátnőm, de sokkal jobban érzem magam. Nem szorongok ha egy lánnyal beszélgetek, lazára tudom venni. Hogyha meg komolyabb dolog alakulna, akkor bármikor elő tudom venni a 'régi énemet'amit egy komolyabb kapcsolatban azért értékelnek a lányok:)

Csak akarni kell! :)

kedves illető!

Bár azt kérted, csak azok válaszoljanak, akik voltak már ilyen helyzetben, én mégis megtenném.

Semmiféleképpen ne legyél az ellentéted, már ami azt illeti, hogy egy normális gondolkodású fiú vagy, ugyanis a mai világban elég nehéz egy olyn srácot találni, mint amilyen te vagy. azonban azt sem tanácsolom, h ne menj sehova, ugyanis csak ugy tudsz emberek közelébe menni, vagyis lányok közelébe menni. becsüld meg önmagad, légy tisztában az értékeiddel, mert nagyon különleges ember lehetsz a leirtak alapján, főleg ennyi idősen! Aminek jönnie kell, az ugyis jönni fog, de ha már a láyokról van szó, akkor is ugy válassz, hogy légy tisztáában önmagaddal, ne engedd, h kihasználjanak! sok sikert és kitartást

22/L

Lehet, hogy már egy kicsit késve írok, de azért én is elmondom az én történetem. 16 évesen nekem is ilyen problémáim voltak és én is meg akartam változni. Elkezdtem basszerozni, bandát csináltam. Jöttek a bulik, a cigi, a pia, a csajok, aztán még több pia, aztán még több csaj, meg még több minden... Most itt vagyok 21 évesen, az első elvonómról kijőve, és azon gondolkozom, hogy megérte-e?

Nincsen baj a változással, sőt nagyon nagy szükség van rá, és én csak bátorítani próbállak, hogy változz.

DE 2 DOLOGRA NAGYON FIGYELJ:

1. NE FELEDD, HOGY VALÓJÁBAN KI VAGY!

2. FIGYELJ ODA HOGY MIKET CSINÁLSZ!

ui.: az ember mindig tudja, hogy mit akar, csak néha kívülről kell magát néznie!