Itt miért gondolja mindenki azt, hogy ha valakinek 18 évesen 5 pasija volt, az olyan brutál mennyiség?

A "miért ne?"-hozzáállástól lesz valaki "előribanc". Vagy hogyismondjam, nem az a klasszikus romlott nő, de nem is olyan, aki erkölcsileg példát mutathatna, a kettő között valahol, közelebb a rossz felé. Nem gondolkodik jól, nem hoz elég alaposan döntéseket. Ugyanis ha valaki az 5. pasijával jár, akkor az 4 eddigi szakítást, avagy 4 eddigi rossz döntést foglal magába. Nekem nem kéne olyan, aki ennyire nem tudja megállapítani, hogy ki illik hozzá. Na meg a felelőtlenség, ami ömlik a carpediem-félékből... nem bíznám rá semmimet, nekem többet ér az életem egy "miért ne?"-nél.

Aki meg azt hiszi, hogy erre irigyek vagyunk, az még nem jött ki az oviból.

"Nem gondolkodik jól, nem hoz elég alaposan döntéseket. Ugyanis ha valaki az 5. pasijával jár, akkor az 4 eddigi szakítást, avagy 4 eddigi rossz döntést foglal magába. Nekem nem kéne olyan, aki ennyire nem tudja megállapítani, hogy ki illik hozzá. Na meg a felelőtlenség, ami ömlik a carpediem-félékből... nem bíznám rá semmimet, nekem többet ér az életem egy "miért ne?"-nél."

Először is kíváncsi lennék a korodra, nemedre és családi állapotodra, mert nekem a fentiek alapján nagyon fiatalnak és főleg tapasztalatlannak tűnsz.

Neked eddig nem volt még 4 rossz döntésed az életben? Hát akkor te valami superwoman / superman lehetsz, mert nekem már kb. 4444 is volt. Kapcsolatok terén speciel a 4.-ben vagyok (27 éves lány vagyok), de azokat a "próbálkozásokat" nem számítanám ide, amik 1-2 hónapnál nem tartottak tovább. És volt néhány 1 éjszakás kalandom is. Nem gondolnám, hogy ezek által kevesebb lennék, sőt, mindegyik elrontott kapcsolathoz szükség volt, ahhoz, hogy ma az az ember lehessek, aki vagyok. Lehet, hogy te ab ovo tökéletes vagy, de kétlem. A tapasztalatoknak - még a rosszaknak is, sőt sokszor inkább azoknak - van pozitív jellemformáló ereje.

Arról nem is beszélve, hogy kapcsolatok terén nem gondolnám, hogy csak az az 1 minősül "jó döntésnek", ami örökké tart. Egy olyan kapcsolat, ami pusztán csak szép élményeket, örömöt és sok tanulságot rejt magában, de végül felbomlik szerintem szintén jó döntés. Sokkal jobb, mint azt az időt egyedül tölteni és számos értékes és pótolhatatlan élménnyel és tapasztalattal szegényebbnek lenni.

Irigyellek, hogy te ennyire határozottan tudod, hogy ki "illik" hozzá, de nagyon sajnállak is, mert ez csak azt jelentheti, hogy teljesen érzéketlen vagy és sosem voltál szerelmes. Mert a szerelem bizony felrúgja a racionalitást, pont az a lényege. Ha szerelmes vagy valakibe, teljesen normális, hogy nem tudod megfelelően értékelni, hogy mennyire "illik hozzád". Nem azért szereted, hanem önmagáért, úgy, ahogy van, szőröstül, bőröstül, adott esetben végül hosszú távon inkompatibilitást okozó tulajdonságaival együtt.

Nos, oké. 20 éves fiú vagyok, lassan másfél éve kapcsolatban. Első igazi kapcsolatban. Odavissza.

A kapcsolatkialakítás nálam úgy működik, hogy csak azzal szabad összejönni, akit akár élete végéig is elviselne az ember, avagy elengedhetetlen feltétel a szerelem a kezdetekben, de mellette legyen ott a józan ész is. Szeretnek az emberek - ahogy te is - ilyenkor az irracionalitásra hivatkozni, de nem szükségszerű. Attól, hogy az ember szerelmes, nem kell meghülyülnie, nem jó kifogás. Ha pedig az ember ilyen fiatal koráig ilyen sokszor döntötte el rosszul, hogy kivel élné le az életét, akkor ez sokat elárul a jelleméről. Az sem vonzó, ha túl fiatalon kezdi, mert olyankor még kiforratlan a személyiség, senki nem hal bele, ha vár pár évet.

Az előző hszemből meg kihagytam a kulcsszót: könnyelműség. A sok kapcsolat egyértelműen azt jelzi. Ami pedig rossz tulajdonság.

Vagy ha neki mindenáron ez kell, és fogadjam el, akkor ő meg azt fogadja el, hogy nekem ez nem tetszik, és nem fogok kezdeni vele, talán még ilyeneket gondolok róla.

Nagyon fiatal vagy még. :)

"A kapcsolatkialakítás nálam úgy működik, hogy csak azzal szabad összejönni, akit akár élete végéig is elviselne az ember"

Ez teljesen rendben is van - alapvetően én is így álltam hozzá (bár manapság már egy kicsit reálisabban látom a dolgokat, de fiatalabb koromban ez rám is abszolút 100%-ig igaz volt) - ennek ellenére vagyok a 4. kapcsolatomban 27 évesen. Ami mondjuk szerintem egyáltalán nem is sok...

Meg nem gondolnám, hogy annyira nagy jelentősége lenne a számoknak: inkább csak örüljön a szerencséjének az, aki hamar megtalálta az "igazit", de ne képzelje magát okosabbnak, jobbnak, mint az, akit idősebb koráig ez elkerül és ezért nyilván több kapcsolata is van időközben - hiszen ez azért nagy százalékban csak szerencse kérdése.

22 vagyok, 2 férfival voltam eddig együtt. Az első hamar véget ért hála, a másik 6 éve tart.

Szerintem sok az az 5, de nem izgat, nem az én életem.