Ti mit gondoltok erről? Mit tennétek a helyemben?

Az én történetem az, hogy új suli új élet. Legalábbis ezt gondoltam. Év elején, még sulikezdés előtt ismerkedtem a leendő osztálytársaimmal. Aztán egyszer csak, mintha a sors akarta volna, rábukkantam. Már eleinte is nagyon tetszett, de tudtam nem lehetne semmi, hisz látszott rajta h nem egy hullámhosszon vagyunk. Aztán...elkezdtünk beszélgetni. Nagyon nagyon szimpi volt nekem, én is neki. Forrt a levegő suliban szeptemberben ölelés puszi stb. Aztán megbeszéltük a dolgot, hogy mi lehetne, de időd kért. Én is tudtam, még idő kell. És hopp a nagy "barátság" elillant. Nem keresi a társaságomat én sem az övét, hisz mindig bunkózik, flegma velem. Nagyon fáj hisz én...talán belé szerettem. De ez már nem számít. Néha beszélünk ha valamelyikünk nem tudja a lecót, de amúgy nem. Mindenkinek azt vallom már nem szeretem. De belül nagyon fáj.

Ti mit tennétek a helyemben?:S