Magány. Csak én vagyok így?

Nos...azért írok ide mert nem tudom mi van velem.

Az elmúlt évek során sok embert meg ismertem, barátaim lettek...vagy legalábbis azt hittem. Igazából nem tudom mi van mostanában velem. 20 éves koromig mindenkit meg hallgattam, mindenkinek segíteni akartam és tudtam is...én voltam a könyv amibe mindenki bele írta a gondjait, de így vissza gondolva...senki sem próbálta kideríteni azt, hogy a könyv alkotójának van-e gondja. Persze ez régen nem érdekelt, hiszen erre úgy gondoltam mint egyfajta hiba, az érzelmek tömege olyan emberi..de én úgy éreztem ennél több vagyok, nekem ilyen gondom nincs..ez beképzelten hangzik, és az is. Most viszont valami meg változott. Nem is tudom miért írtam ide. Lehet csak arra vagyok kíváncsi hogy normális vagyok-e. Ilyeneken gondolkodni egy 21 éves fiúnak...fura, nem? ne gondoljatok rosszra, nem vagyok emos vagy ilyesmi, nem vagdosom magam és nem is akarok meghalni, semmi ilyesmi. Csak kíváncsi vagyok vajon másnak is van-e ilyenfajta gondja, továbbá hogy ki mit tanácsolna.