Ti mikor mondtátok el a szüleiteknek, hogy van pasitok/csajotok?

1947-ben, az első tűzszünet alkalmával a németsvájci frontvonalon. Levélben írtam meg.

"Kedves Édesanyám!

A fronton tűzszünet van, és végre szereztem írószereket, hogy a tudtodra adhassam az örömhírt.

Miután egy ellenséges mesterlövész egy hónapja kilőtte a térdemet, megismerkedtem egy csodálatos nővel, aki ápolóként dolgozik az ispotályban. Arca fehér, akár a hó, rajta a sebhelyek mint vasútvonalak húzódnak. Fogai, akár a csillagok: sárgák és távol vannak egymástól. Kancsal szemeinek állandó kereszttűzében égek. Hónaljszőrén remegve csillognak az izzadtságnak harmatcseppjei minden egyes nyújtózkodáskor.

Édesanyám, 42 évesen úgy érzem, megtaláltam a hozzám illő nőt. Jövő héten (ha elélek addig) megkérem a kezét.

Remélem, áldásodat adod reánk.

Írjatok vissza bátran, mi megy otthon a farmon?

Remélem, jól vagytok, csókoltatlak téged is és édesapámat is.

Szeretettel: Phail, a kultúrtroll"