Ez miért van mindig így?

Ez a sors.

Szerintem nem minden esetben van ez így. Bizonyos élethelyzeteket persze nem mi magunk irányítunk, de alapjáraton sok mindent igen. Az ember hajlamos arra, hogy minimális energiabefektetéssel végignézze, ahogy elhappolnak előle egy jól fizető állást, egy számára kedves embert, stb stb. Ilyen élethelyzetekben az embernek könnyebb azt mondani, hogy "persze mert mindig a jó jár rosszul"... nehezebb lenne beismerni azt, hogy nem tettem meg mindent azért, hogy én járjak jól...

Dehogy van így... Csak amíg a rossz fáj, és belénk mar, addig a jót néha teljesen természetesnek vesszük, holott nem az... És ezt sokan nem képesek megérteni... És sokaknak olyan nehéz kimondani: köszönöm...

Mert az élet kegyetlen, a lányok nagy része kegyetlen a fiúkkal, a fiúk nagy része kegyetlen a lányokkal, a fiúk nagy része kegyetlen más fiúkkal. Aki meg rendes mindenkivel, az sajnos egyedül marad, gyönge munkahellyel, le fogják nézni az emberek. Tisztelet annak aki nem ilyen és jó ember.

mert egy nyápic vagy haver...

Mert nem hiszi el, hogy kaphatna jót is.