Szerintetek tényleg bolond, aki sír egy lány után?

Sok hónap eltelt már azóta, hogy szakítottunk, de még nem akarom elfogadni. Sokan vigasztaltak, mondták felejtsem el, ha már ő nem érez úgy akkor hiába, majd egyszer úgy is megtalál az igazi. Pedig ne tudom őt elfelejteni, mindennap gondolok rá, és hát valahol reménykedek abban hogy megint összejönnénk. sokszor voltam ideges emiatt, mások előtt mindig jókedvűnek tüntetem fel magamat, pedig amikor egyedül vagyok bánatos, szomorú, és letört vagyok. Néha úgy érzem hogy már nincsen semmi ami motiválna az élethez. Ha esetleg látom őt mindig ez van a szemem előtt, hogy milyen gyönyörű szép ez a lány, és vele lehettem. Én lennék a világ legboldogabb embere ha ismét összejöhetnék vele.