Hogyan fogadjam el, hogy az agglegény élet a sorsom, mivel nem találok egy normális, szabad lányt sem a környéken, aki járna velem?

Mondjuk úgy, hogy nem sajnálkozol. Ha ezen jár az eszed, biztos, hogy nem fog menni a dolog.

A lényeg, hogy ne legyen időd foglalkozni a problémával. Van nagyon sok szabadidős elfoglaltság, lehet sportolni, ha van kerted, az is leköt ilyenkor, tavasszal (meg majd nyáron is), esetleg lehet olvasni... Millió meg egy olyan dologgal töltheted ki az életedet, ami mellett nem jut időd azon keseregni, hogy nincs senkid.

Vagy mégis "szedj össze" valakit, aztán meg is oldódik a bajod.

Töketlen vagy koma.

Ronda vagyok, mint zsidó templomban az utálatos kép, de ha akarnék, havonta nősülhetnék. (Csak egynél többször már nem akarok.) És akkor még csak a normális nőket számoltam, a női testtel körberakott vaginákat nem. Nem nyafogni kell és a monacói hercegnőről álmodozni, hanem élni! Aktívan. A többi jön magától.

De ha valaki egy darab sz@rnak tartja magát, akkor ezzel az emberek (És főleg a nők.) zöme lelkesen egyet fog érteni. A felmosórongyot csak takarításnál kedvelik, partnernek nem annyira.

# 3/9 mekkora XDDDDD

Egyébként ez milyen kérdés? Most kezdjünk el sajnálni? Nem egyszerű a párkeresés, de ha feladod ott véget is ért és vesztettél. Próbálj szocializálódni, ha meg végképp nem találsz senkit így még mindig ott vannak a társkeresők stb..