Amikor ti depresszióba estek, mert egy lány sem szeret titeket, akkor mégis mit lehetne csinálni, hogy ne kínozzon ennyire a fájdalom?

NEM ÉRTEM a depressziós embereket. Az én szememben olyan jelzők képviselői, mint a(z):

önsajnálat

gyávaság

nem értékeli az életet, a dolgokat

hülye

és ezekkel nem akarlak provokálni/bántani... én így vagyok ezzel.

Ha van kedved/időd írj privátot és megpróbáljuk megérteni egymást. Hé, és fel a fejjel! :)

gyávaság az, amit gondolok róluk meg az, hogy hülyék és nem értékelik az életet, a dolgokat. Borzasztóan taszítanak.

Hát velem már többször megtörtént ez, egyszer amikor már nagyon szr,átesk a holtponton ,és onnantól tök jól érzem magam,mert már nekem8,h mi van,mindenkit leszrok,és nem érdekel semmi,tök jó érzés próbáld ki!

Bár aztán szép lassan megint beleszeretek egy lányba,megint elindulok vmi jó irányba,aztán ha mgint csalódás ér,akkor megint elkezdek ilyen antiszociálisan viselkedni,és a helyzet csak romlik.

Engem a sok csalódás tett bunkó paraszttá ,pedig egykor rendes és kedves voltam,de szeretetet sosem kaptam.

Mondjuk rájönni hogy egy férfit nem az tesz valakivé hogy van e mellette nő, nem a nő teszi a férfit és nem is a férfi a nőt. Az hogy KELL legyen melletted valaki az a mai fogyasztói társadalomban terjedt el mivel így az emberek sokkal jobb fogyasztókká válnak (ki akarna pl. szexi fehérneműt venni ha egyszer nincs kinek megmutatni otthon? vagy akár csak moziba menni meg gyorskajáldába egyedül?).

Nézd, aki szeretethiányt érez az azért érzi mert önmagának nem ad elég szeretetet és tiszteletet, önbizalom-hiánya van és hát pszichológusok is megmondhatják hogy az önbizalom-hiányos embereknek vannak a legzűrösebb "párkapcsolataik". Féltékenység, az ezzel járó bizalmatlanság és birtoklási vágy az állandó félelem miatt hogy bármikor otthagyhat engem a másik mert én nem érzem magam elégnek őhozzá stb. Hidd el ennél az egyedüllét is sokkal jobb. Plusz a lányok megérzik az önbizalom-hiányt egy srácnál és ki is használják pl. szórakozóhelyen piát vetetnek vele miközben semmi többet nem akarnak tőle és ehhez mindössze a szempillájukat kell rebegtetniük egy picit és az önbizalom-hiányos srác aki nem gondolta volna hogy egy ilyen dögös csaj akarhat tőle valamit rögtön elalél.

Mindenkinek saját magának kell megmutatnia önmaga előtt hogy ő igenis ér valamit, olyan megmérettetésekkel amiktől fél és eddig nem mert belevágni, pont azért hogy ő maga lássa milyen fából is faragták őt valójában (pl. ha félsz attól hogy beégsz csajok előtt akkor csakazért is menj oda és szándékosan égesd be magad, ha nem mersz sok ember előtt beszélni pl. előadás a suliban akkor tudatosan vágj bele, helyezd magad abba a szituációba amitől nagyon félsz és aztán adj bele apait-anyait). Igazából nem is az számít hogy milyen sikert ér el ezekben a helyzetekben az ember hanem az hogy odaállt és szembenézett a mumusaival. Így állhat helyre az önbecsülés.

22:03 vagyok.

"Én még a kedves, rendes srác figurát alakítom, de egyre inkább érzem, hogy jobb lenne bunkó parasztnak lenni, mert manapság az nagyon bejön a lányoknak."

Nem is azt nézik valójában hogy jó vagy e vagy rossz, lehetsz felőlük jófiú is csak látják rajtad hogy bizonytalan vagy magadban és ez taszítja őket.

"Lenéznek, nem tisztelnek, kinevetnek a lányok.

Egy sem tud szeretni engem."

Mindenki azt kapja másoktól amit önmagának megad. Aki egy senkinek tartja, lenézi és nem tiszteli önmagát az hagyni fogja magát kihasználni amit mások meg is fognak tenni mert látják hogy megtehetik és akkor hiába vár másoktól tiszteletet.

"Pedig én már 4 lány iránt is éreztem szerelmet."

Dehogy éreztél. Ha te nem szereted önmagad akkor ugyan hogyan szerethetnéd a másikat? Miből adsz szeretetet? Semmiből. Akkor az egész "kapcsolat" annyiból fog állni hogy te őrajta keresztül próbálod elfogadni és szeretni önmagad, a másik valójában másodlagos (társfüggőség). Ennek köze nincs a szerelemhez.

"Ma szerencsére nem vagyok szerelmes egy lányba sem és rmeélem nem is leszek soha többé, nem becsülik úgysem, ha szereted őket.

Nekik az kell, hogy pénz legyen és uralom."

Mindig könnyebb a világot hibáztatni de ez nem vezet sehová.

"Az alfahím kell nekik, ami én sajnos még nem vagyok, de remélem egy nap akkor bunkó állat leszek, mint az apám."

Jól van, kend az apádra a mostani helyzetedet... Lehet hogy bunkó állat volt de egy valamit jól jegyezz meg: a saját életedért te vagy a felelős, nem mutogathatsz másokra (még utalást se tehetsz rá) hogy őmiattuk vagy boldogtalan.

A nőknek férfi kell. Egy férfi pedig nem sajnáltatja önmagát, nem akar a gonosz világ nagy áldozatának szerepében tetszelegni! Nem jajveszékel egész életében hogy de sz@r neki! Az élet nehéz, el kell fogadni. Ha akarsz valamit, dolgoznod kell érte, ha úgy látod nem vagy közelebb a célodhoz akkor még többet kell dolgoznod érte! Máshogy nem megy, és ezt nem én találtam ki.

(első vagyok)

Hú tényleg, haverokkal lemenni focizni egyet (bár mostanában elég szar idő van) nekem a legjobb depresszióűző. Csak k*rva nehéz azt is megszervezni...