14-15 évesek! Miért érzitek azt, hogy már nektek is kell szexelni?

Már volt pár ilyesmi kérdés, de mindegy. Akkor elmondom, hogy én miért ÉREZTEM úgy, hogy szexelnem "KELL", ahogy te fogalmaztál.

Majdnem 14 voltam, mikor megismerkedtem egy sráccal. összejöttünk. Minden szép és jó volt, először pettingeltünk, ismerkedtünk egymás testével. Ez a negyedik hónapban lehetett... Szerelmesek voltunk, beszéltünk róla többször, hogy már mindketten szeretnénk - ez több mint fél év után. Megbeszéltem mindent Anyummal. Nem ellenezte, elmondta mire figyeljünk, védekezzünk. És megtörtént.

És igen, lehet, sőt utólag belegondolva, TALÁN tényleg korai volt, DE NEM BÁNTAM MEG. Még sokáig együtt voltunk utána.

Lehet leszavazni, hogy mekkora ku*va vagyok, hogy ilyen korán, 14 évesen, de nem érdekel. Nem érdekel, mert ÉN tudom hogy volt az egész, tudom, h nekem így volt jó, és örülök, hogy neki adtam a szüzeségem.

És most ezért nem érzem magam "menőnek" mint ahogy azt kívülállók gonolnák, és nem lettem más ember, attól még, hogy hamar megtörtént.

16/L Honey

nemértem

17 éves vagy és kérded miért ilyenek a tőled 2-3 évvel fiatalabbak? ez érdekes

én is még csak 18 vagyok de halad a világ és szerintem nem kell őket lenézni azért mert vágynak rá... szerintem

Tényleg? Na akkor hadd soroljam, hogy én mennyit tudok a felnőtt életről. Évekig gondoztam egy hozzám nagyon közelálló rokont, míg a szemem láttára épült le, majd halt meg, amikor 12 éves voltam. Kiskoromban elég szép veréseket kaptam, a saját anyámmal alig tudjuk egymást elviselni, a szobámból se mehetek ki szinte, ha itthon van, mivel egyből visszazavar, hogy ne foglaljam el az ő nappaliját. Apukám keres itthon egyedül, és nagyon nehezen tudunk megélni, és baromira kellene dolgoznom, de egyszerűen nincs mit, és kezdek ebbe belebolondulni. 16 éves vagyok, mindenki könnyen mondhatja, hogy "ugyan, ez semmi!", de akkor annak kívánom, hogy ezeket folyamatosan, kombinálva élje át, és utána visszatérhetünk a témára.

A kérdezőnek: én azért éreztem úgy, mivel volt/van egy barátom (14 hónapja), és nagyon szerettem/szeretem, szerettem volna hozzá a lehető legközelebb lenni, magaménak tudni, szeretgetni, ahogyan csak lehet. Nem azért, hogy utána rohanhassak a szomszédba, hogy "te, figyelj, Jucika! Képzeld, elvesztettem, szóval már nem barátkozom veled, mert nagykislány lettem.". Szinte senki nem tud róla, apával tudtam megbeszélni a dolgokat, még jóval előtte. Inkább örült neki, hogy normális barátom van, normális körülmények között fog megtörténni, és annak főleg örült, hogy megbízom benne, így nem ellenezte egyáltalán. Amíg nem volt komoly kapcsolatom, addig én is úgy gondolkoztam, hogy majd jó sokára fogom elveszteni, akkor is minimum egy év járás után. Ez megváltozott, és egyáltalán nem bántam meg. Az előtte levő kapcsolataimban meg sem fordult a fejemben a gondolat, hogy lefeküdhetnék velük, de nála tudtam, hogy benne megbízhatok. (pedig a fent felsorolt okok miatt nem igazán tudok megbízni az emberekben, és nagyon nehezen engedek közel magamhoz valakit.) Na ezért.

Szia! Sokat gondolkoztam, hogy nekem szólt-e a 22:48-as apukás vigaszkomment, de ilyet nem találtam, apukát se nagyon, szóval ha nekem szól, akkor köszi. :)

Na és hogy elmagyarázzam, miután már látom, hogy mi volt a célod, hogy miért akad, aki felháborodik: alapvetően nem azzal van a baj, hogy feltetted a kérdést, csak nagyon sok ilyen volt már, ahol legorombítottak mindenkit, ahol gyakorlatilag féregként emlegettek minket (a nagy átlagban) 18(!) évesek. Ilyenkor felszabadulnak, hogy ők már bármit mondhatnak, vagy mi? Na mindegy. Meg azért az is elég vicces, hogy idejönnek a 14-15 évesek, és beközlik, hogy mennyi mindent megéltek már, és ezt ÖSSZEFÜGGÉSBE hozzák azzal, hogy szűz-e valaki, vagy sem. Szerintem ezek azért írják ide ezt, hogy dicsekedjenek, közben pont ezzel bizonyítják, hogy abszolút éretlenek, csak ők most nagyon elégedettek magukkal. Tehát ezek a kérdések a habzó szájú épphogy-felnőttek és a magukat (túl) nagyra tartó, épphogy gimibe járok lányok játszótere. Nekem nincs problémám problémám a kérdéssel, ez szerintem nem egy szégyenletes dolog, nem egy buliban történt 150 ember láttára/jobb esetben 150x2 fül hallatára :), meg nem is terjesztem, ez az én kis magánügyem. Nem bántam meg, nem dobtak utána, stb. :)

Kedves kérdező,a kérdésed nagyon jó,és mindenki szép választ adott.Én személy szerint,hát nem mondom magam milliószor érettebnek,a korosztályomnál,nem dicsekedem magammal.De egyvalami megtörtént velem |történik| én nem bántam |bánom|meg,a barátom 17,5 és,11 hónapja vagyunk együtt,imádjuk egymást,én neki akarom odadni a szüzességem,mert SZERETEM,nem azért,hogy azzal menő legyek,attól én még a régi leszek,csak megtörténik egy szep dolog az Életemben a Szerelmemmel=)

Szégyellem a nevem ideírni,de mivel tudom,hogy szerelemből teszem meg,hát 13-éves lány vagyok.