Egy olyan srác aki nem tudta kiélni magát pl 25 éves kora elött és kihasználja azokat a nőket akik már kiélték magukat és komolykapcsolatot akarnak, az mennyire elitélendő?

Hogy mitől lesz jobb? Mondjuk azért, mert az élet nem egy számítógépes játék, ahol a halálod után kapsz egy másik életet, ahol tovább juthatsz el, mert ügyesebb leszel, mint előző alkalommal.

Most őszintén, csak a lányoknak és a rosszfiúknak jár a kiélés? Hol itt az egyenlőség, úgy őszintén? 15-25-ig a lányoké a világ, élik az életüket és azt csinálnak, amit akarnak. Szórakoznak, buliznak és kefélnek orrba-szájba az ún. menőgyerekekkel, miközben a csendesebb, értelmesebb típusokat férfiszámba sem veszik. Eközben persze mondják neked, hogy nagyon értékes ember vagy, nagyon jó ember, majd biztosan te is megtalálod az igazit és a többi blabla szöveget. Eközben persze egyik sem kerülne közelebb hozzád. Én 25 évesen vesztettem el a szüzességemet, a kapcsolatomon belül pedig a járásunk kezdetétől majdnem egy évet kellett várnom a nagy alkalomra. Eközben olyanokat hallani, hogy tizenéves lányok 10-20 vagy még több palival lefekszenek és nagyon jól érzik így magukat.Te meg legyél frusztrált, kiéhezett és veszítsd el minden önbizalmadat. Voltam már párszor örömlánynál az elmúlt egy évben, mert már meguntam, hogy a szakítás óta szinte elfelejtettem, hogy néz ki egy meztelen nő. Az egyik elmondta nekem, hogy mostanában kezd egyre több fiatal és nem is rossz megjelenésű vendég járni hozzá, akik szintén végső megoldásként jönnek hozzá.

Nem hiszem, hogy feltétlenül a fiúkban lenne a hiba, ha már ilyen sokan kénytelenek prostituálthoz járni.

Volt már egyébként, hogy kiakadtam és beolvastam némelyik hölgyeménynek, mire megkaptam, hogy azt kapom, amit megérdemlek, én hülye lúzer. Nos, először dühös voltam, azután viszont annál boldogabb, mert végre kimutatta az egyikük a foga fehérjét. Úgyhogy csak azt tudom mondani minden egyes srácnak, hogy azokat, akik az értékes ember-szöveggel bombázzák őket, küldjék el a jó büdös francba és nyugodtan álljanak ki magukért, mert egyszerűen nincs mit veszíteniük! Emellett pedig közelítsenek nyugodtan és céltudatosan mindegyik lányhoz, menjenek csak nyugodtan a szexre, a lányok ugyanúgy azt akarják, csak sose vallják be!

Ami pedig a 25-ön túli hölgyeményeket illeti: beszéltem nemrég egy idősebb nővel, akinek most 26 éves a lánya. A lány is és a többi barátnője is kétségbe vannak esve, mert nem találnak egy épkézláb férfit, akire számíthatnának. Végetér az aranykor és szeretnének megállapodni, de a férfiak se hülyék, nem fognak leállni egy max. kettő szexuális partnerrel a hátuk mögött összeállni azokkal, akik mögött legalább 6-8 vagy még több szexuális partner van, köztük kapcsolatok, egyéjszakások, szeretői viszonyok, stb...

Ehelyett inkább elmennek külföldre dolgozni, ahol összeszedhetik magukat annyira, hogy utána már bármilyen nőt összeszedhetnek maguknak. A helyzetre mondanék egy érdekes hasonlatot. Kiskoromban imádtam a Vuk-ot. Remek kis emse volt, sok tanulsággal. A rajzfilm elején Vuk apja bemegy a "simabőrü" udvarába tyúkot lopni. Eközben meglátja a disznót dögleni az óljában. nyár van, a légy döngicsél körülötte, a sertés a legnagyobb békében szunyál.

A róka megnézi, aztán megszólal: "Hát te meg azt hiszed, hogy téged szeretetből etet?"

A jelen esetre lefordítva ez azt jelenti, hogy azok a fiúk, akiket tizenéves és kora huszonéves korban lekoptattak a fénykorukat élő lányok, most hirtelen el kellene, hogy higgyék, hogy olyan jó pasi lett belőlük? nem hülyék, főleg, ha a koplalás évei alatt egy gyúrtak egy kicsit agyra.

Ami pedig az ösztönös magyarázatot illeti: egy komplett hülyeség. Ugyebár a nőknek alfa-hím kell, akiket a mai kigyúrt, izomban és pofában is felfújt machokban, partyarcokban vélnek megtalálni, mert ezt diktálja az evolúció. Sehall-selát Dömötör módjára velük vannak, a többieknek esélyt sem adnak.Ész kizárva, csakis az ösztönök dominálnak. Pedig nem tőlük lesz gyerekük, nem velük akarják leélni az életüket, stb... Az ösztöneik felülírásáról persze szó sem lehet, de ha mondjuk a későbbi párjuk is az ösztöneire hallgatna és megdugna xy nőt, akkor máris ő az állat. Kérdem én, akkor a nők micsodák? Ők az igazi állatok, nem mi.A mostani társadalmi szokások is egyébként a nőknek kedveznek, az emancipációnak köszönhetően senki nem állítja pellengérre, sem kövezi meg őket, boldog életet élhetnek, ahogyan akarnak. Fiatalon tombolj, később állapodj meg és legyen családod, de akkor már tilos mással! Ez ideális a lányoknak, akik fiatalon rendelkeznek azokkal a tulajdonságokkal (megjelenés, szexuális vonzerő), amelyek miatt tetszés szerint uralkodhatnak a sok nyálcsorgató fölött, a fiúk ellenben gyakran ilyenkor még nem rendelkeznek az igazán vonzó jellemvonásokkal. (Férfias kisugárzás, elegancia és nem utolsósorban egzisztencia)

Mire megszerzik, már mindenki nyaggatja őket a "Nősülj már meg, itt az ideje!" szöveggel.Ha pedig már a házasság után szeretne élni egy kicsit, akkor nincs kegyelem a nők részéről!

Egy másik film jutott még az eszembe. tegnap este volt A Bounty, a 84-es változat Mel Gibsonnal és Anthony Hopkinssal. A történetet mindenki ismeri, a hajó legénysége fellázadt és szigeten maradt. nem csoda, hiszen az újkori Angliába kellett volna visszamenniük, ami kívülről maga volt az erkölcs, belülről viszont maga a fertő.Ehelyett inkább maradtak a kis édenkertben, ahol szabadon éltek és szerettek.A polinéz lányok gyönyörűek, kedvesek voltak, a szexet pedig egyenesen imádták és a jóindulat jelének tartották. A fiúk jóindulata pedig természetesen végtelen volt! :)

A angol felfogás szerint ez maga volt Szodoma és Gomorra, pedig valójában csak egy csendes, békés hely volt, ahol ármány nélkül, boldogan élhettek az emberek, az életüket megkeserítőszabályok és szokások nélkül.

Ugyanezt átvezetném a mi mai világunkra is. ma, amikor egy fiú felnő, azt látja, hogy minden valamirevaló lányra százan ugranak. A csajok élnek is a lehetőséggel, a kiválasztott szerencsések örülhetnek, a többiek pedig várhatnak a sorukra. 25-30 éves korára lesz a lányból egy sok nagy csatát megélt nő, aki ilyenkor már csak egy kis nyugira vágyik. A másik oldalon pedig lesz egy minimális tapasztalattal, élménnyel rendelkező férfi, akinek elvileg még örülnie is kellene, hogy hozzá akarnak menni. neki pedig -a női felfogás szerint-kutya kötelessége elviselni, hogy úgy fogja leélni az egész életét, hogy fiatalabb korában "lelki szemetesláda", "bajuszos barátnő" volt, később pedig jó férj és apa, de SOHA, ÉLETE EGYETLEN PILLANATÁBAN SEM LEHETETT FÉRFI!

Nem hiszem, hogy túlzottan vonzó altenatíva lenne.

VAGY: összeszedi magát, magasról tesz a n ők hivatalos elvárásaira és elkezd magáért élni és felépíti magából a FÉRFIT, aki megszerzi magának, amit és akit akar.Megdug annyi lányt, amennyit csak akar, élvezi az életét és végül,; amikor már tényleg ő maga szeretné és nem mások mondják neki-családja lesz egy olyan lánnyal, aki szívből szereti őt és ő lesz neki A FÉRFI , akit imád teljes szívéből. A gyerekeit pedig arra fogja nevelni , hogy lányként legyenek meg az értékelvei, szeresse és becsülje azt, ami és aki valódi aranyból van; fiúként pedig teljesedjen ki és legyen nagyon sikeres, ne mások elvárásai szerint akarjon élni, hanem úgy, ahogyan jól érzi magát!

Mindössze ennyit szerettem volna mondani.

Hosszú válaszoló, te elmebeteg vagy, de már bocs.

Az angol írást linkelőnek igaza van.

(Ha valaki ezek után jó srácnak fogja magát beállítani, a te írásod fogom megmutatni.)

26 éves fiú

És szerintem, ha már ennyit írtam, akkor én is megérdemelném, hogy egy megfelelő választ kapjak. A leírt dolgokat fenntartom. Nincs jobb dolog az őszinteségnél.

Ami pedig az elmebetegségemet illeti: senki nem tart annak a környezetemben. Nem játszom meg magamat soha, ami a szívemen, az a számon. Az pedig hagy engedtessék már meg nekem, hogy kinyissam a számat, ha nem tetszik valami.

Nem vagyok kocka, nem punnyadok nap mint nap a gép előtt. És azt mondom, ha valóban annyira értékes ember vagyok, akkor a lányok legyenek szívesek valóban értékelni engem!

Ennyi agymenést.

Hétvégén írok neked egy részletes választ.

Csak három dolog, válaszul a hosszú fejtegetésedre: ne kívülről várd a megerősítést, hanem bízz magadban, mert ha te nem teszed, akkor mások sem fognak 'valakiként' tekinteni rád. A külvilág annak megfelelően tekint rád, ahogyan te magadra, ill. amit te sugárzol magadból. Ha semmit nem sugárzol, akkor keresztülnéznek rajtad. Ezen változtass!

Legyél kedves, nagylelkű és alázatos, de mindvégig magabiztos; mert akármilyen szarnak is éled meg az életed történéseit, egy megkeseredett, öntelt, lenéző embertől senki nem akar semmit. A változás azonban állandó, és bármikor bele lehet kezdeni.

Végezetül pedig a legfontosabb tanácsom: ne a külső körülményeket okold a saját életed alakulásáért, mert az a gyengék és vesztesek menekülési útvonala, és te nem szeretnél az lenni, mert harcolsz ellene, ez pozitívum. Ha jó életet akarsz magadnak - bármilyen értelemben -, akkor dolgozz meg érte és ne nyavalyogj, mint egy tizenéves kislány (még mielőtt belémkötnél: pontosan tudom, miről beszélek, mert én is tapasztaltam mindkét verziót a saját bőrömön; hónapokon, éveken keresztül). Magadért csináld, ne mások figyelméért vagy szeretetéért.

A helyedben én valahogyan így építeném önmagam, nem pedig úgy, hogy bosszúból gátlástalanul átverek mindenkit, merthogy "nekem szabad, meg amúgy is megérdemlik". Ne kezdj önbíráskodásba, felesleges, és neked sem tesz jót. Mindenekelőtt fejben tisztáznám le a dolgokat, és magamban (a lelkemben, elmémben, szívemben) tennék rendet.

A döntés persze a tiéd. Ezáltal viszont a felelősség is.

23/N