Van egy kedves, aranyos fiú, aki járni akart velem, mivel én nem akartam, megbeszéltük, hogy csak barátok leszünk. Pénteken együtt megyünk moziba kettesben, félek, hogy esetleg többet akar. Mit csináljak ha mondjuk megcsokol?

Egyetértek a kerdezővel, hát persze hogy lehettek barátok. Az én véleményem az, hogyha barátként bánsz a fiúval, akkor az nem bíztatás, hanem segítség, mert segít abban, hogy az ő részéről is barátivá váljon az érzése. Tudom, hogy nem ez az általános nézet...

De amikr egy fiú azt tapasztalja, hogy nem csillogó, ábrándos tekintettel néz rá egy lány, hanem amolyan barátian, a hangsúlya is olyan amikor beszélnek, arra ösztönzi, hogy vizsgálja felül mit is érez, mi is van köztük, és rájön, hogy ez nem szerelem, hanem mégis inkább barátság. Az elejétől meglévő szimpátia a fiúban meg jó hogy megvolt, csak épp egy barátság lett belőle és nem szerelem, ha az is felmerült benne, hogy esetleg az is lehetne...., akkor is a végeredmény a lényeg, és nagyon szép dolog a barátság is. Szerintem megelégszik ezzel, sőt. Én előre azért nem mondanám, hogy ne próbálkozzon, mert az olyan mintha félnél tőle, hogy próbálkozik majd, és nem bíznál abban, hogy megígérte, hogy tiszteletben tartja, hogy csak barátok lehettek. Én úgy fogalmaznám meg mozi előtt ezt, hogy: De örülök, hogy be tudtad és tudod tartani, hogy csak barátok legyünk, milyen klassz, hogy barátok vagyunk.... így valahogy mondanám.