Az idő begyógyítja a sebeket?

az idő nem old meg semmit.

Nem fog elmúlni... De azt írtad, hogy így éreztétek jónak. Akkor törődj bele, fogadd el, és légy boldog a férjeddel, de rágódj a múlton. Ha mellette lenne a helyed, vele lennél, hidd el.

Elírtam, bocs. Szóval: NE rágódj a múlton.

Velem is hasonló van,csak én még nem mentem férjhez, szerintem nem lennék mással boldog, pedig én annyira szeretnék boldog lenni, mert már túl sok volt a szenvedés, a hiány. Annak a férfinak a hiánya akivel soha nem teljesedhetett be amit érzek..., de más ezt a hiányt nem töltené be, nem is tudom... Elviselhetetlen ez nekem, én nem hiszem, hogy az idő begyógyítja.... Imádkozok azért hogy boldog legyen ( mert ő már megnősült, csak nem vagyok benne biztos egészen hogy tényleg boldog is..). De gyakran jut eszembe, hogy vajon mi más megoldás lehetett volna, ami lehetővé tette volna azt, hogy együtt lehessünk... és valahol most sem adtam fel, olyanokon gondolkodom, hogy talán így nem is érvényes a házassága.. ( katolikus vagyok, és ott van úgy, hogy bizonyos körülmények közt érvénytelen egy házasság)... Nagyon rossz érzés nélküle... Együttérzek veled, mást nem is tudok mondani.

A legtöbb nő nem tud túllépni a szerelmen, csak egymásra épít, és akkor nem fog már fájni, ha az új szerelem elég erős lesz ahhoz, hogy elhalványítsa az előzőt.