Nemtudom hogy köze van-e a dologhoz?

Hasonló az én történetem, mint a tiéd. Pici korom óta tudom, mégis fiú mellett képzeltem el magam, mert azt tanultam, hogy ez a világ rendje, nem filozofáltam agyon a dolgot. Aztán kinyílt a csipám, hogy lehet úgy is, ahogy én szeretném.

A nyitottság, magabiztosság nem közvetlenül nemi identitás vagy orientáció kérdése. Közvetetten lehet az, hiszen a magabiztosságod függhet attól, hogy hogyan állsz saját magadhoz és a környezetedhez. Én nem tartom magam népszerűnek, mert nem szeretem ezt a kifejezést személyekkel kapcsolatban használni, de nagyon sok ismerősöm, haverom, stb van, akikkel fiúkról és lányokról (meg úgy egyáltalán bármiről) simán elbeszélgetünk. Nem szeretnék ide kisregényt írni, de nyugodtan írj privátot, ha szeretnél kicsit bővebben beszélgetni.

Nem tudom, hogy mennyire, de kicsit biztos összefügg. Nekem konkrétan egy ismerősöm van, aki leszbikus és népszerű, de csak mert jól hazudik, nincs lelkiismeretfurdalása, stb... Én inkább vagyok a társaság középpontja, mikor azzal az öt emberrel vagyok, akik igazán ismernek, mint mondjuk egy osztályba 30 fő között, akik előtt csak a nevem igazi... :) Neked is ezt tanácsolom, komolyan sokkal jobb érzés őszintének lenni, mint félni, hogy mikor buksz le... :) Ha meg már mindenki tudja, nem valószínű, hogy mindenki szeretni fog a környékeden. Foglalkozz csak azokkal, akik megértenek és akiket megértesz, a többi meg mindegy (szerintem!) :)

18/leszbikus