Van még remény a számomra (1 kétségbe eset lány) (lent)?

szóval a történetem :

18 éves lány vagyok...

nem is tudom hol kezdjem el talán ott hogy (szüleim elváltak, apám régen nem láttam van másik családja nem törődik velem ) igazán sose voltam boldog.. kicsi korom óta nem volt normális velem anyám sokat bántott mind testileg lelkileg.. rengetegszer megvert , bezárt a szobámba sokszor zöld/lila szemmel mentem iskolába de igazán akkor szállt rám mikor mamám meghalt.. azután pokol lett az életem , mindenért engem

okolt , bántott... teljesen tökre tett .. bár igazából egész életembe 1 ember iránt éreztem igazi szeretett hogy akár meghalnék is érte.. és ez a személy a barátnőm.. (volt egy komoly kapcsolatom is de őt se tudtam ennyire szeretni).. lényegébe nem is olyan régen már úgy éreztem el kell jönnöm anyámtól vagy ....

el is jöttem barátnőmhöz költöztem.. ( ez idő alatt csúnyán kihasznált 1 fiú majdnem öngyilkos lettem miatta)

de aztán minden kezdet jobb lenni barátnőmmel annyira komolyra fordult a kapcsolatunk hogy eljutottunk addig

hogy csók stb.. nah de a lényeg mikor lett volna mamám 1 éve hogy meghalt.. ki akartam menni a temetőbe de anyám

nem engedte.. elzavart szó szerint .. sokat nyűglődtem stb ki voltam majd.. ezt követte 1 összeveszés a barátnőmmel

(részleteket nem írok mert hosszú )és egy kijelentése hogy ha nem tetszik el lehet menni ... így tőle is eljöttem ..

most 1 osztálytársamnál lakom.. (ő fogadott be ) aki folyton próbál szeretgetni (egyenlőre nagyon rendes velem de bármikor

mondhatja azt hogy lefekszek vele vagy mehetek tőle ) de én teljesen üres vagyok nem érzek semmit..

nem vagyok boldog.. minden nap csak sírok.. normális kapcsolatom se lehet.. mert én arra vágyom hogy

bántalmazzanak..

igazat megvallva nem tudom mit csináljak...

azon gondolkozok minden nap van e értelme az életemnek..

végül is azt kérdezném.. hogyan javuljak meg, mit csináljak .?. hogy tudjak újra szeretni.

igazából mindig arra vágytam 12 éves korom óta hogy majd gyerekem szülessen(ez vigasztalt mindig) de kilátástalan a helyzetem..

most már nem érdekel.. nem akartam kiírni mert féltem hogy bántanak.. de a moderátorok törölték a kérdésem..

mert nem derül ki mit akarok.. hát akkor kiírom .. nem érdekel !!! gondoljatok rólam amit akartok..