Miért szeret bele valakibe az ember, ha tudja, hogy úgyis fájdalmas vége lesz?

A történet nagyon röviden leírható; Egy fiatal férfi, ereje teljében, célokkal telve találkozik egy nővel, akibe szinte azonnal belehabarodik, s a nő viszont. Annak ellenére, hogy mindketten tudják ha folytatják mind a kettőnek fájdalmas lesz a vég. Ami az első perctől kezdve ott lebegett a fejük felett. Igyekeznek kordában tartani az érzéseiket. Fél év után túl fájdalmas, a dolog ahhoz hogy mindent úgy folytassanak ahogy kezdődött. A dolog érzelmi részének vége szakad. Mind a ketten tanulnak egymástól. Mindegyikük mást.

A nő úgy van jelen az életemben, hogy távolabb már nem is lehetne. Úgy gondoltam, ha már szerelem nem lehet, lehetne egy olyan kapcsolat ami mellőzi a barátságot és a testiséget, pusztán a figyelmet használva a kapcsolat fenntartójának. Én meghallgatom őt, ő meghallgat engem. Nem kérdezünk, nem válaszolunk, és nem adunk tanácsot. Ez nem működik egyoldalúan. Sok nőt meg kaphatnék. Miért pont ez a nő kell? Miért alakul ki ennyire szoros kötődés annak ellenére, hogy nem lenne szabad? Tudom, hogy ő is hasonlóképp érez. De neki egy ember már tönkre tette a lelkét.

Nem maradt más számomra csak a céljaim. Sokaknak még ez sincs, örülnöm kéne. Mégsem tudok.