Hogyan lehetséges, hogy ennyi magányos ember van? Ilyen nehéz lenne rátalálni a megfelelő társra?

Ó, kedves kérdező!

Nem is gondolnád, hogy milyen nehéz megfelelő társat találni. Én nem vagyok szerelmes típus, hülyeségnek tartom a szerelmet és nem az alapján választok párt, mert a szerelem elmúlik és aztán nagyon kérdéses, hogy mi marad. Legtöbbször az marad, hogy nem értik meg egymást a felek. Ugyanúgy a barátoknál is nagyon nehéz igaziakra lelni, akik őszinték és TÉGED szeretnek, nem pedig valamidet. Én keresem a társam, de nehéz megtalálni. Alapvetően olyant keresek, akik hasonló hozzám, hasonló társadalmi és értelmi szinten van, hasonlóak az érdeklődési köreink, az életfelfogásunk, stb. Tudom, hogy milyen vagyok, mégis nehéz egy hasonlót találni férfiben. De nem adom fel! Nem elégszem meg a kevesebbel, ahogyan sokan mások. Sokak inkább lemondanak dolgokról csak azért, mert félnek attól, hogy egyedül maradnak. Engem ez nem hat meg. Egyszer megtalálom a megfelelő társat és kész.

igen , nagyon nehéz!!!

aki megtalálta az szerencsés.

én nem tartom magam csúnya férfinak, a környezetem se, sőt.

állítólag jó fej vagyok, tudok vicces is lenni, kedves is, megértő is, de tudok irányítani ha kell.

az előző bnőim szerint tökéletes vagyok, de mégse éreztem soha h le tudnám valamelyikükkel élni az életem, meg közülük seok velem se érezte ugyanezt, csak 2.

23/F

Nem könnyű! De régen sem volt az. Csak régen még inkább elvárás volt bizonyos kor után a házasság, mint most és nem feltétlenül várhatott az ember túl sokáig a legeslegmegfelelőbb társra, sőt volt, hogy a fiataloknak a szülők választották ki a megfelelő partnert.

Ez azóta sokat változott, már nem szégyen egyedülállónak, sőt esetleg elváltnak lenni. Ebben az a jó, hogy az emberek nem kényszerülnek nekik nem megfelelő partnerrel élni, a rossz meg az, hogy így sokan a könnyebb megoldást választják: esélyt sem adnak egy kapcsolat kibontakozásának, vagy megjavításának.

Az is sokat jelent, hogy kitágult a világunk, a média sokat befolyásol, az igények egyre nőnek, egyre irreálisabbak lesznek és egyre inkább a külsőségek irányába tolódnak el. Szinte mindenki önmegvalósít ezerrel, alkalmazkodni, összecsiszolódni a másikkal senki sem szeret, mert fél, hogy elveszti az egyéniségét, meg igazából lusta is és türelmetlen is ehhez.

Nagyon sokat belejátszik az urbanizáció.

Csak egy pár példát mondok.

Amikor elvégeztem a gimit, akkor a gimis barátok egymás után maradoztak el. többször meghívtam őket magamhoz és nagyon örültek a találkozásnak . Beszélgettünk erről a témáról.

Többnek az volt a véleménye, hogy X nem hív, akkor én miért hívjam. Ha arra várunk, hogy a másik hívjon , akkor sosem alakul ki a barátság. Szét szalad a társaság, és elfeledkeznek egymásról.

Én például rendszeresen meghívom a régebbi barátaimat , sőt sokszor összehozom Őket az újabbakkal is, hát ha közöttük is kialakul barátság, ahogy már meg is történt.

Ha mindig csak arra várunk, hogy a másik lépjen, akkor előbb utóbb elmaradnak a régi ismerősök.Én a barátaimat nem bérelni szeretném, hanem megtartani, sőt egyre több ismeretséget szeretnék kötni.

A kisgyerekes barátnőmnek szinte felüdülés, ha elmegyek hozzá és megnézem a picijét, mert neki nincs aok ideje arra, hogy eljöjjön. Sőt A múltkor rábeszéltem, hogy jöjjön el egy buliba velünk. Addig a nagymamája vigyázott a gyerekre. Nagyon boldog volt a végén, hogy volt egy lehetősége kiszakadni a mindennapok teendői közül.

Ha valaki nem törődik a barátaival, ismerőseivel, előbb utóbb egyedül marad, és csak úgy él bele a világba.

Szerintem minden rajtad múlik. Egyedül leszel, és alkalmat adsz magadnak arra, hogy ilyen gondolatok járjanak a fejedben, vagy őrzöd a kapcsolataidat.

Még egy!: Ahhoz, hogy legyen megfelelő elfoglaltságod, legyen jó munkahelyed, esetleg értesülj jó alkalmakról bármihez, és ha bajban vagy legyen ki segíthet, vagy csak meghallgasson, barátok kellenek. Barátok akkor vannak, ha gondoskodsz róla. Otthon ülve és várva, hogy valaki majd csak rád nyitja az ajtót, előbb utóbb a magány vár. Ne őt várja senki, hanem felvenni a telefont, találkozni kell velük, és ha nem hívnak( mert sokkal jobban elfoglaltak),

akkor lépj Te és nem leszel egyedül, és magányos.

A barátok ezt meghálálják.

a mai világban mindenkirohan valahová, ha nem tanul, dolgozik napestig akkor ipodba, iphone-ba, elektromos könyvbe temetkezve buszozik/megy de a fülhallgató a minimum

mégis, hogy lehetne így könnyen ismerkedni? az utcai ismerkedés ezek miatt szinte totál ki van zárva, kinek lenne mersz pl. kitépni a másik füléből a fülest hogy 2hé csajje figyelj már fel rám!" xD

a fizetés... erről is eszembe jutott valami. annyira elanyagiasodott a világ hogy az emberek megszokták hogy semmi nincs ingyen és ez valóban így is van - vagy ha van, akkor lejárt, sérült, értéktelen termék de még azt is próbálják pénzért elpasszolni.

tehát, az emberek egy része átviszi ezt a baráti, szerelmi kapcsolatokra is. mikor egyetemista lettem az volt 1. nap hogy kiszemelt egy gazdagabb lány akinek beilleszkedési problémái voltak mindenhol (kicsit beképzelt, tudálékos, elég ízléstelenül öltözködik) és azt gondolta hogy ha meghív mindenhova meg mindent fizet, akkor a barátnője leszek és kisajátíthat, megmondhatja mit csinálhatok, rendelkezhet a szabadidőmmel.

és nem ő volt az egyetlen, régen látott gyerekkori osztálytársam is ugyanezt csinálta.

pedig, ha csak kicsit visszafogták volna a dicsekvést, az önmenedzselést, kevésbé görcsösen próbálták volna "eladni" magukat, talán önmagukért szerettem volna őket.

csóróságom ellenére nem volt szükségem az adományaikra, kínosan éreztem magam miattuk pláne hogy tudtam mi az ára.

pasiknál is észrevettem, próbáltak így megszerezni hogy ezt azt vesznek meg ingyen menjek velük nyaralni, külföldre, szállást sem kell állnom csak szétrakni a lábam, meg ők "komoly kapcsolatot" keresnek.

csak ebben az a szomorú hogy hiába találnak esetleg erre kapható lányt, pont azt nem kapják meg amire vágynak, a szerelmet, a barátságot.

már ha tényleg ez hiányzik nekik és nem csak hazudják.

először azt kellene elérni hogy valaki egyedül is feltalálja magát és boldog legyen mert az vonzza magához a többi embert.

egyébként borzalmasan elferdült ez a világ... barátság, jó kapcsolat csak azzal lehet akit egyenrangú félnek takintünk magunkkal, nem valami fizetett szolgának, kísérőnek - és ez nem feminista szöveg, ha belegondolsz, valóban így van.

mert akit lenézel, abban mit tisztelsz, mit találsz értékesnek, miért gondolod érdemesnek arra hogy társad legyen?

aki magát helyezik mindenek fölé az örökre magányos is marad, tehát ott van a nagy Egó is, az ÉnÉnÉntudat, a mértéktelen büszkeség és önámítás hogy ezt és ezt érdemelném anyagi javak vagy tettek miatt de az nem számít mit akar a másik, csak robotnak, személyzetnek tekintjük.

Nagyon nehéz igazi társat találni. Olyat minden sarkon, akivel az idődet eltöltöd néha. De az nem társ, csak partner.

24/N