Miért nincs szerencsém a lányokkal, miért fáj a szívem folyton, miért kell csalódnom bennük, miért nem tud egy láyn sem belém szeretni, tényleg ennyire ronda lennék vagy más a gond?

Belefáradtam, hogy folyton csak szívok a lányokkal, hát sehol egy szeretetre, ölelésre, csókra vágyó, kedves, aranyos lány, aki képes lenne őszintén szeretni és,a kit én is szerethetnék viszont?!

Olyan, mintha szándékosan szívatna az élet és csak fájdalmat okoz. Ha találok például egy lányt, aki bejön nekem külsőre és még jellemre is elbűvöl, hamar belészeretek, de rögtön ki derül, hogy már foglalt vagy éppenséggel nem vagyok az esete. Ha viszont én tetszem egy lánynak, akkor ő nem tud engem szerelembe vinni.

Néha már ott tartok, hogy mindegy ki csak lány legyen és hagyja, hogy szeressem, azt hisezm már szeretethiányom is van. Nem értem mi a baj velem, miért nem tud egy lány sem szeretni és azoknak akiknek eddig bejöttem, miért csak a külsőm miatt tapadtak rám, miért nem érdekli alányokat, hogy milyen is vagyok én jellemre, tényleg ennyire a külsőségek számítanának már csak?!

Olyan magányos vagyok és nem érdekel, hogy ezzel most mindenki egy szánalmas, lúzernek tart, muszáj volt leírnom az érzéseimet, már nagyon mardos mélyen belül a fájdalom. :/