Miért baj az, ha egy nő tudja, hogy szép és okos?

Nem szeretnék álszenteskedni, én így vélem magamról. Hozzáteszem, megdolgoztam ezért a két tulajdonságért, hisz én is voltam szemüveges, gebe, fogszabályzós kamaszlány, akit mindenki csúfolt. De mihelyst tudtam, változtattam a dolgokon, és ma már igenis azt mondom magamra, ha a tükörbe nézek, hogy gyönyör vagyok. Ráadásul, napi szinten mindenhonnan ezt hallom vissza, sok férfi hajt rám, nemigen találkoztam olyannal az elmúlt 3-4 évben, aki ne jegyezte volna meg, milyen szép vagyok... most még modellnek is felkértek egy fotózáshoz.

Ugyanígy vagyok az eszemmel: gyerekkorom óta rengeteget olvasok, így van egy bizonyos, az átlagnál nagyobb alapműveltségem, főleg bizonyos témakörökben. Kemény egyetemre járok hétvégente, mellette 5 napot dolgozok, hogy fizetni tudjam, két nyelvvizsgám van már - általában azok közé tartozom, akiről megjegyzik, hogy végre egy nő, aki nem csak szép, hanem értelmes is.

Hozzáteszem: ezekkel nem szoktam felvágni. Tehát nem dicsérem magam agyba főbe (csupán itt írtam le, hogy látom reálisan a dolgokat), mégcsak többnek sem hiszem magam ezért. A szépségem csak amolyan "eszköz" számomra, ami segít, hogy nyíltabban tudjak viselkedni az emberekkel, az eszem - jó, arra bevallom, kissé büszke vagyok, mert tényleg rengeteg olvasás, tanulás áll mögötte.

Szóval, különös, hogy szeretik mondani ezt a két dolgot, de ha esetleg magam száján kiejteném, hogy ugyanígy vélem, azonnal öntelt, beképzelt nő lennék. Pont ezért, néha azt sem tudom, hogy kezeljem a bókokat, mert , amikor alaki azt mondja, hogy "te igazán gyönyörű nő vagy", kicsit hülyén érezném magam, ha elkzdenék visszakozni, hogy "Ááá, nem, dehogy, én csúnya vagyok".

Mi a véleményetek? Miért van az, hogy valaki például szép és okos, vagy csak az egyik, el tudjátok ismerni, de ha esetleg ez a személy is tudja magáról, azonnal elkönyvelitek a beképzelt kategóriába?