Ti mit tennétek, ha hiába minden próbálkozásotok egy lánynak sem kellenétek és egyre vészesebben öregednétek és azt vennétek észre, hogy mindjárt 25 évesek vagytok, de még egy alkalmi szex sem jött összem, nem, hogy párkapcsolat, barátnő?

Ez annyira fájó és közben stresszelő, idegesítő, bosszantó. Körülnézel és még a tőled rondább fiúknak, lányoknak is van párja, sőt sokszor nem is akármilyen. Értetlenül állsz,hogy ez mégis hogyan lehetséges, ha nekik összejött neked miért nem? Mi a baj veled? Magadba nézel és arra gondolsz, te vagy a világ legrondább és legszerencsétlenebb embere, aki ha így folytatódik tovább örökre egyedül fog maradni, nem lesznek gyerekei, családja sem. Sírnii tudnál a fájdalomtól, de muszáj erősnek, férfiasnak mutatnod magad, mert a sírás szégyen és gyengeség. Mindenhol mosolyognod kell, úgy kell tenned, mintha boldog, teljes életet élnél, de közben a nap 24 órájában kínoz a hiány, a fájdalom. Látod a sok szerelmes párt, te is szerelemre vágysz, sokszor már egy ölelésért is bármit megadnál. Látod a sok-sok aranyos, bájos lányt, de közben tudod, hogy nekik már minden bizonnyal úgyis van párjuk vagy, ha le is szólítanád őket, tuti elküldenének azzal az indokkal, hogy már van barátjuk vagy pusztán azért, mert nem jössz be nekik, érzik rajtad, hogy a fájdalom a kényszer küldött oda hozzájuk, nekik pedig nem kell egy vesztes, lúzer, aki ennyire görcsösen vágyik a szerelemre, párkapcsolatra, nekik egy alfahím kell, aki a nő nélkül is boldog, hiszen tudja, hogy neki úgyis mindig jut barátnő. De, ha te nem vagy társasági ember, félénk, gátlsos, önbizalomhiányos, kisebbségi komplexusos és ronda vagy, akkor minden esélyed elszállt a boldog párkapcsolati életre. Minden olyan reménytelen és legszívesebben változtatnál ezen, de mégsem tudsz, tehetetlen vagy és a fájdalomtól meggyötörve, mintegy büntetésként éled a mindennapjaidat, titkon reménykedve egy szebb holnapban, de ez a szebb holnap sosem érkezik el...