Valami baj van a fejemmel, hogy nem vágyom a szerelemre, sőt egyenesen undorodom tőle?

Mindenhol smároló szerelmespárokat látok, meg rózsaszín ködfelhőt, de engem ez annyira taszít. Szerintem ez a járás dolog gusztustalan...mondjuk sosem voltam szerelmes, de tetszettek srácok, csak most vágott át az egyik, akiben megbíztam, szóval lehet ezért undorodom ennyire a témától. Bár ez kicsit aggasztó, hisz az ember társas lény, és majd ha idősebb leszek-sokkal idősebb!. akkor szeretnék majd családot. De mi van, ha ez nem fog változni az évek múlásával? Esetleg valaki más is így reagált kamaszkorában erre a dologra? Pszichiátriai este volnék?