Az első szerelem tényleg elfejthetetlen?

Szóval. 17 éves vagyok és már majdnem 2 éve találkoztam egy gyerekkel. Nagyon, de tényleg nagyon jó barátok voltunk, rengeteget tudtunk hülyülni de komolyan is lehetett vele beszélni. Volt hogy egész napokat megállás nélkül átbeszéltünk. Soha nem jártunk, nem tudta hogy egy idő után beleszerettem. Aztán elmondtam neki, majdnem összejöttünk, de aztán nem, és a kapcsolatunk lassan kezdett megszűnni, egyre kevesebbet beszéltünk meg ilyenek. Nyilván azért, mert ő nem akarta hogy nekem rossz legyen hogy minden nap beszélünk, de én közben nem csak barátságot akarok. És ha mindig beszélünk akkor tovább sem fogok tudni lépni.Ezért teljesen megszűnt a kapcsolatunk. Már több mint fél éve volt hogy utoljára beszéltünk. Közben volt egykét dolog, olyanokat hallottam róla meg olyanokat csinált, ami miatt teljesen átértékelődött bennem minden és rájöttem hogy egyáltalán nem érdemelne meg. Nagyon sokat hazudott és csomószor semmibe vett de ezt persze akkor is tudtam, amikor még jóban voltunk csak akkor még eltekintettem felőle mert szerettem. És idén még nemis láttam, tavaly is valamikor nagyon rég és nem tudom mit érzek. Néha hiányzik, néha azt gondolom hogy nem. De rengeteget gondolkodok rajta, állandóan, minden nap mindenről ő jut eszembe. Próbáltam mást keresni, de nem ment, mert valahogy nem tudtam sehogy ugyanazt érezni. El fog múlni valaha ez az érzés? Mert úgy érzem, hogy akárhányszor bántott meg tudatosan vagy úgy hogy nem tudott róla, mégis még mindig hiányzik. Nem azt mondom hogy még mindig szeretem, de hiányzik és úgy érzem mintha folyamatosan rá várnék még mindig..