Ti mit gondoltok arról, hogy egy lány "harcol" egy fiúért? Bőv. Lent

Igen, én volnék ez a lány.

Van egy barátom, akibe én (sajnos) beleszerettem. Még az egyik külföldi nyaralásomkor találkoztam vele, ott két hetet töltöttem, de annyi idő elég is volt arra, hogy beleszeressek. És ennek már kb egy éve, és mivel neten mindig beszélünk, majdnem minden másnap, nem sikerült kiszeretnem belőle a távolság ellenére sem.

Kb. 2-3 hónappal a nyaralás után én elmondtam neki, hogy mi a helyzet - hogy szeretem. Meg is lepődtem a reakcióján, mert bár elutasított, mégis kedves és udvarias maradt, és közölte, hogy ő barátként szeret, na meg van barátnője. (most már nincs)

Itt volt az a pont, amikor megfogadtam, hogy hagyom a francba, inkább minden kapcsolatot megszakítok vele.

Januárig bírtam, akkor megint írtam neki. Azóta majdnem minden nap beszélünk, de még mindig úgy, hogy én írok neki az esetek 80%-ban.

Ez mind negatívan hangzik, tudom. De egyszerűen nem bírom elengedni, annyira szeretem.

És érezhető egy nagyon erős, pozitív változás a kapcsolatunkban: az elején, kb júniusban érezhető volt, hogy nincs kedve velem beszélni, de azért válaszolt udvariasságból a kérdéseimre. És azt tudni kell, hogy nagyon zárkózott ember, de most valahogy érzem, hogy egyre nyitottabb és már magától hoz fel témákat és kérdezget ami eddig nem volt jellemző.

És annyira jól esik ez azok után, hogy le se sz*rt szinte, folyton csak én írtam, kérdeztem, érdeklődtem, szülinapján is felköszöntöttem stb.

Most meg... hihetetlen ez a változás:) Talán ez azért van, mert sikerült a bizalmába férkőznöm, és már megbízik bennem? Vagy szerintetek mitől lehet?

Illetve ti mit gondoltok erről a szituációról? Erről, hogy nem hagytam annyiban és végülis én játszottam illetve játszom a férfi szerepet (:D), és el akarom érni a célom, és azt akarom, hogy ő is belém szeressen. És valamiért azt érzem, hogy ez nem lehetetlen, még így sem, ilyen távolságok mellett... (fogunk majd találkozni, csak még soká)

Köszönöm előre is a normális válaszokat:)