Kiszabadítanátok a váromból?

Én és a nővérem. Csak mi ketten, lányok vagyunk a szüleinknek. Apánkat nem érdekli, mi van velünk, utál minket. Anyukánk, na ő ezzel ellentétben nagyon rövid pórázon tart minket, nagyon szigorúan nevel. Felnőttünk, egy év múlva én is hivatalosan nagykorú leszek, nővérem már 21 éves, fél éve barátja van. Ő az első. Anyukám természetesen nem tudja elfogadni, ellenzi a kapcsolatot, már a kezdetektől. És most, hogy nővérem már igazán szeretne önállósodni, egy lakás kibérlésére adta a fejét. Itthon áll a bál, anyukám természetesen hallani sem akar róla. Pedig saját keresetből tartaná fenn magát a testvérem.

Én már meg sem merek szólalni, engem még jobban fognak, hiszen én vagyok a kicsi, engem szinte kisgyerekként kezelnek. De néha már én is úgy érzem, hogy még csak egy kislány vagyok. Fiúkkal semmi kapcsolat nincs, csak álmodozom, milyen lehet szerelmesnek lenni.

Mit gondoltok? Mi lesz ennek a vége?