Jól érzem, hogy nem tudja, mit akar? (hosszú)

Van egy 19 éves srác a suliból, akire én írtam rá elsőnek, majd ő kezdeményezett egy csomó beszélgetést. Minden napot átírogatunk(nem, nem beszélünk...), és valamennyire érzelmesen közeledünk egymás felé. Néha suliban odajött hozzám(tényleg néha, főleg, ha látta, hogy más sráccal vagyok kint, MINDEN sráctól el akar "venni", nagyon féltékeny), sokszor láttam, hogy amikor ki se jött a termükből, engem figyelt. Alig volt 1-2 barátnője, talán azért, mert a kondi a szerelme, és nem is nagyon foglalkozik velük. A haverjai mindig cukkolják őt azzal, hogy "itt a barátnőd, lopják a nőd" stb.

3 hónap alatt viszont egyszer ötlött fel benne az az ötlet, hogy elhívjon találkozni, és az se jött össze. Sokszor összeveszek emiatt vele, hogy nem is érdeklem. Persze mindig talál kifogást, legtöbbször azt, hogy nincs önbizalma, ezért nincs kedve semmihez. Ha azt mondom neki, hogy ennyi volt, kilépek az életéből, akkor nem akar elengedni. Amikor meg nem mondok semmi érzelmeset, rögtön besértődik, hogy nem is érdekel engem.

Viszont tényleg úgy látszik, hogy nem igazán törődik más lányokkal...

Vajon félénk, mert a fél arcát "csúfítja"(én imádom a kezdetektől) egy folt? Vagy tényleg nem érdeklem...? Nehezen mutatja ki az érzelmeit... És azért kerüli is az érzelmes témát, kivéve ha ő hozza fel. Nagyon felszínes igazából, rajtam van sok hiba, mégis marasztalni akar, pedig 100x jobb csaj hanyatt is dobta volna magát neki. Képes volt értem reggel 6-ig is fent lenni, pedig rohadt korán kelt "másnap". Nagyon rossz véleménnyel van a szerelemről, de irigyli a párokat (ezt ő maga mondta).

Köszönöm előre is a válaszokat!