Beteges ez a fajta képzelődés, vagy normális?

Elképzelem ahogy egy fiú pátyolgat, stb. Néha történetek szövök hozzá, pl hogy mivel megcsalódtam egy pasiban akit szerettem ezért minden elérhetőségemet blokkolom, megváltoztatom a telefonszámom, és elköltözök és senki se tud rólam semmit, de ez a pasi pár év vagy hónapon belül elkezd keresni engem, megtalál és teljesen szét vagyok csúszva és egy seb van a szemem alatt mert bántottak, és először amikor meglátom rácsapom az ajtót de aztán mégis beengedem és ő kérdezgeti hogy mit csináltam magammal, meg akarja nézni a sebet az arcomon, de elrántom a fejemet, aztán elkezd beszélni a múltról hogy mennyira sajnálja, én kérdezem hogy miről beszélsz? , erre ő még többet beszél, aztán elkezdek remegni, dadogok hogy ne- ne - nem, be akarom lőni magam, aztán mégse teszem és valahogy az a vége hogy leborulok kicsit sírok, sóhajtozva mondom "annyira fáradt vagyok... nagyon-nagyon nagyon fáradt vagyok.. " alig vagyok szinte magamnál, ő meg ott ül és simogatja a hátam és mondja "tudom"....